-
Megcsináltad!
-
Sere visszaváltoztatott minket!
-
Éljen Serázsló!
- Megint
önmagam lehetek!
-
Köszönjük, Sere!
A
légkör mondhatni gyökeresen megváltozott. Kissé értetlenül fordultam körbe,
felmérve a többieket, majd lepillantottam magamra és meglepve tapasztaltam, hogy
ismét az ütött-kopott szerkómban feszítettem.
-
Annyira hálásak vagyunk, Sere! – érkeztek folyamatosan a köszönet áradatok, ám
nekem nem igazán stimmelt a dolog, ugyanis nem csináltam az ég világon semmit.
-
Köszönöm! – hálálkodott ismét valaki, én pedig szóra nyitottam a számat, hogy
mentegetőzzek.
- Én
nem csináltam se… - kezdtem, ám ekkor egy hús-vér tenyér tapasztotta be ajkaimat.
- Ne
mondj semmit – pillantott le rám Rhett komolyan, miközben a többiek egymással
örvendezve nézegették visszaváltozott külsejüket.
- De
hát ez nem az én művem! – ellenkeztem, mikor elhúzta a kezét.
- Tisztában
vagyok vele, de nekik nem kell tudniuk – közölte és ekkor vettem észre, hogy
megint az édes kezeslábasában feszített.
- Miért?
– értetlenkedtem, mivel az igazság bajnokaként nem különösebben kedveltem a
hamis dicséretet és hálát.
-
Mert mindannyian ellened fordultunk, pedig tényleg te tartottad fent a rendet.
Hadd legyen ez a boldog befejezés – magyarázta és megeresztett egy nagyon óvatos,
amolyan „bocs, hogy hisztis csontváz voltam” mosolyt. Ugyan nem kért konkrétan
elnézést a viselkedésért és szavaiért, de megértettem, hogy így törlesztett.
- Szerintyem isz annyipan kénye hagynyunk –
jegyezte meg a másik oldalamról Ace, majd meghökkenve pislogott néhányat és
megtapogatta a száját.
-
Miért vagy még mindig pösze? – tettem fel a benne is megfogalmazódott egy
millió dolláros kérdést. Ace ruhája, arca és a beszéd stílusán kívül mindene
visszaváltozott egykori jelmezévé, így nem igazán tudtam hova tenni, mi okból
maradt meg a beszédhibája.
– Nyincsenek fokaim - állapította meg,
miután kitapogatta mindeddig büszkén mutogatott szemfogainak hűlt
helyét. - Miérty vatyok mék mindik pösze?
– A hangja egyszerre árulkodott tanácstalanságról és némi kétségbeesettségről.
Mivel
Ace kifakadása jóval hangosabbra sikerült, mint amit a nyugalom megőrzésének érdekében ajánlatos lett volna, a legtöbben elhallgattak és felénk
fordultak.
- Én
sem jöttem teljesen rendbe – araszolt felénk Paris feltűnően
lassan, holott a jelek szerint beszédének sebessége és külseje visszaért eredeti
állapotába.
-
Rhett? – szakítottam el a tekintetem az immáron élő
menyasszony zombi lépteiről és Rhett-re néztem. –
Veled minden rendben?
Rhett
maga elé tartotta kezeit, megszemlélte azokat, majd megtapogatta saját magát.
- Úgy
érzem. Az arcom milyen?
- Érzelemmentes,
gúnyos, kicsit tenyérbemászó, de nem jobban, mint máskor – foglaltam össze
tömören, amit leolvastam a pofikájáról. Rhett egy „ezt tényleg most kell?”
pillantással díjazta a leírásomat, de mégis úgy tűnt, mint akit kicsit szórakoztatott a beszólásom. Végül továbblapogatta testét, hátha
megtalálja a nála fellépett hibaforrást, én pedig közben a többieket figyeltem.
-
Nekem megmaradt a farkam – forgolódott körbe-körbe Szkott, pont úgy, ahogyan egy állat kergeti a farkincáját.
- Még
mindig tükörtojás fejem van! – sápítozott Szelby,
aki ugyan visszakapta testét és jelmezét, de az arca tojássárgájából állt.
-
Ray? – kutattam gyorsan a szalonnánk után, aggódva, vajon vele mi lehetett.
- Itt
vagyok – lépett ki az egyik sarokból és megkönnyebbülten vettem tudomásul, hogy
nagyrészt visszaváltozott, hatalmas szalonnaruhában feszített, ám egyik keze helyén
egy apró, kurta, vékony szalonna kezecske helyezkedett el.
-
Megvan a bökkenő – szólalt meg mellettem Rhett és felhajtott nadrágja
feltárta bal lábát, mely csupán csontokból állt.
-
Oké, ez eddig vicces volt, de most már nem az – közöltem a lábát vizslatva. –
Miért van mindenkin valami, ami nem lényegült vissza?
-
Fogalmam sincs – ingatta a fejét Rhett. – Rajtad minden rendben? Lehet, hogy
még mindig tudsz varázsolni – vetette fel, de hiába próbálkoztam, a jelek szerint
én voltam az egyetlen, akinek mindene visszaváltott eredetibe.
- Ez
így nagyon gáz. Ki fogja visszatenni a lábad, ha leesik? – kezdtem beparázni. –
Mi van, ha megint elszabadulnak az indulatok?
Tekintetem
újfent átsiklott a nappalin, felmérve azok helyzetét, akiket eddig nem volt
alkalmam megszemlélni. Ethan ugyan visszakapta gyenge szellemjelmezét,
miszerint csak egy lepedő takarta, melyen volt két
lyuk a szemének, ám még mindig tudott repülni. Szeamusz, a cowboy külsőre egy az egyben visszaváltozott, ám a lovak iránti megszállottsága
teljes mértékben megmaradt. Eli visszaszerezte testének nagy részét, ám
kezeinek és lábainak végén, kézfejek és lábfejek helyett paták maradtak, mely bizonyára
továbbra is meggátolta szerencsétlent a hajfonásban, arról nem is beszélve,
hogy egy rózsaszín szarvacska állt ki a homlokából. A kaszásunk és a sötét
lovagunk pedig harci fegyverük valóságosságát tarthatták meg, ami által őket
nyilvánítottam a legveszélyesebbnek és a biztonság kedvéért a leginkább elkülönítendőbbnek.
Főleg mert úgy tűnt,
nem is voltak képesek elengedni a kardot meg a kaszát, konkrétan a kezükhöz nőttek.
Épp a lehetséges megoldási alternatívákon filóztam, mikor megpillantottam
Cam-et egy cseppet megdöbbenve forgolódni a nappali közepén.
-
Cam? Nem is tudtam, hogy itt vagy! – siettem oda hozzá.
-
Végig itt voltam! – magyarázta, de egészen más stílusban, mint ahogy nem sokkal
korábban a hisztis tojás.
-
Minek öltöztél? – mértem végig kissé tanácstalanul a jelmezét.
-
Levegőnek – adta meg az egyszerű választ.
- Ó! –
esett le, miért is nem vette észre senki a jelenlétét.
- Esz szívász – osztotta meg velünk
gondolatait Ace.
- Mindent
láttam és mindent hallottam, csak ti nem vetettek észre – magyarázta Cam
egészen jól mulatva a helyzeten.
- Na,
jó. Ez nekem túl sok – kezdtem elveszíteni a nyugalmamat.
Egyszerűen
nem bírtam felfogni, miért történt mindez. Mi lesz, ah
beüt valami baj? Most már semmit nem tudok megoldani varázslattal. Így kell
maradnia a többieknek egy életen át? Ace szórakoztatóbb így, Ethan meg menő,
hogy tud repülni, de nem mindenki járt ilyen jól A Visszalényegüléssel. Egy
épkézláb gondolatom sem akadt, csak meredtem magam elé, egyre mélyebbre
süppedve a tanácstalanságomban.
- Miau!
– hallottam meg ekkor egy hangot magam mellől, mely kizökkentett. Lepillantottam a lábam melletti fekete macskára,
aki hatalmas sárga szemeivel engem bámult. Nagyot nyeltem.
- …Gaines?
Zihálva
riadtam fel és ülő helyzetbe tornáztam
magam az ágyamban. A tenyerem izzadt, mellkasom sűrűn
emelkedett és süllyedt. Ezt a hülye álmot! Nekem aztán élénk
a fantáziám. Vajon, honnan vettem ezt a sok hülyeséget?
- Losszat álmottyál? – érdeklődött
egy pösze hang, mire ijedtemben ugrottam egyet az ágyamban. Tulajdonosa
mellettem ült egy széken és elégedetten vigyorgott óriási szemfogaival.
Ismét
felriadtam, ezúttal tényleg és mélyeket lélegezve kémleltem körbe a szobámban,
de egyedül voltam, leszámítva az erkélyemen üldögélő
folyamatosan nyivákoló macskát. Feltápászkodtam és kinyitottam az erkélyre
vezető ajtómat, mire a cicus
felmászott az ölembe.
- Hát
te meg honnan kerültél ide? – érdeklődtem tőle
és selymes szőrét simogatva az álmomon merengtem. Az ember simán képes azért álmodni
dolgokat, mert bár alszik, hall dolgokat. Mint mikor reggel megszólal a rádió és
belefonódik a belőle áradó zene vagy beszélgetés az álmunka. Valószínűleg
én is pont így jártam a nyivákoló macskával és ezzel az
elmebeteg álmommal. Talán lapra kellene vetnem ezt a borzalmat, hogy
elszórakoztassak vele másokat. Vagy csak meg kellene kérnem Ace-t, hogy hordjon
vámpír protkót…
Vége a halloween-i különkiadásnak.
Sziasztok! Szóval kicsit megkésve, de lezártam ezt a kis különkiadást. Remélem. hogy tetszett nektek, hogy elégedettek vagytok a befejezéssel (nem tudom, sikerült-e elég ütősre megalkotnom), viszont összességében bízom abban, hogy valamennyire sikerült enyhítenem az űrt bennetek, melyet A vonzás törvénye/szabálya hagyott. A könyvkiadással kapcsolatban egyelőre semmi hír, egy csomó kiadó nem válaszolt, aki pedig igen, az elutasított, de hát így megy ez. Köszönöm a türelmeteket és a bíztató kommenteket, nagyon jól esnek!!!
Következő rész:
https://csillagokhullas.blogspot.com/2019/12/a-vonzas-torvenye-mikulasos-kulonkiadas.html
https://csillagokhullas.blogspot.com/2019/12/a-vonzas-torvenye-mikulasos-kulonkiadas.html
Előző rész:
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése