Felejthetetlen nyár, 13.rész

- Szia, Norbi!

- Mit akarsz, Lia?  - sóhajtott egy hatalmasat a bátyám a vonal túlsó felén.

- Az a helyzet, hogy… - kezdtem bele, de Dex közbevágott.

- Leah béna volt, és most rettentően bánja, hogy korábban utadra engedett, ahelyett, hogy barátnőjének eleget téve inkább visszatartott volna – foglalta össze röviden a történteket Dex, meglehetősen nyersen.

- Mondtam már, hogy Talia azután írt, hogy Norbi lelépett! -  hadakoztam vele ma már milliomodszorra.

- Mit írt Talia?? – ordított bele azonnal a telefonba Norbi, de figyelmen kívül hagytuk.

- Persze, persze, ezt már mondtad – legyintett Dex lezserül.

- Egyébként te mit is keresel itt? – fintorgtam rá, mivel tisztán emlékeztem a pillanatra, ahogy otthagytam őket a francba, mert nem akartak velem jönni.

- Tudni szeretném, mi van Taliával! – próbálkozott tovább a bátyám. Természetesen meglehetősen sikertelenül.

- Miért, nem lehetek itt? – nézett rám sértődötten Dexter.

- Ezt nem mondtam. Egyelőre. Csak annyi hangzott el, hogy megkérdeztem, miért – húztam el a számat.

- Mi az, hogy egyelőre? – akadt ki teljesen Dex, de pontosan tudtam, csak rájátszott.

- Lia! Dexter! – hallottam Norbi kétségbeesett hangját a vonal túlsó végéből, de továbbra sem foglalkoztam vele.

- Dex! Csak azért vagy itt, hogy az idegeimre menj? – Ezúttal én sóhajtottam egy hatalmasat.

- És ti azért hívtatok fel, hogy az idegeimre menjetek? – érdeklődött már nyugodtabb hangnemben a bátyám.

- Azért vagyok itt, mert nem azért utaztam ennyit, hogy a bátyámmal – akit amúgy minden nap látok - lehessek kettesben – mondta ki őszintén Dex, mire egy kicsit megenyhültem.

- Én azért jöttem, mert van medencétek – szúrta közbe Cooper, aki természetesen nem maradt egyedül, miután Dex utánam indult.

- Cooper! Te is ott vagy? – tudakolta Norbi, gondolom, valaki olyat keresett, aki végre majd válaszol neki.

- Bocs, Norbi – szóltam bele a telefonba némi csönd elteltével.

- Miért hívtál?

- Talia nem akarja, hogy kövesd, úgy hogy hagyd békén, és gyere vissza hozzánk. Találtam a neten egy helyet, ahol játszani lehet… - informálta Cooper kedvesen, én pedig a szájára tapasztottam a kezem.

- Ez most senkit nem érdekel.

- Nahuelt mindig érdekli az ilyesmi! – ellenkezett Coop, mivel ott, abban a pillanatban, képtelen volt felfogni, hogy vannak fontosabb dolgok az életben, mint az xbox.

- Nem akarja, hogy utánamenjek? – kérdezte a bátyám.

- Figyelj, nem lesz semmi baja, oké? Majd hazajön, és minden a legnagyobb rendben lesz. Ez nem jelent semmit – nyugtatgattam, mert fogalmam nem volt, mi tört rá, hogy ennyire elveszett lett.

Mintha nem is Norbi lett volna az. Cooper is más volt, túl flegma, amolyan mindenkit leszarok stílusa eléggé elüt az amúgy kedves, humoros, mindig jókedvű  fiúétól, aki eddig volt. Dexről már ne is beszéljünk. Mi ez az állandóan viccelődős, semmi komolyságot nem hordozó, folyamatosan besértődő emberi lény, ami lett belőle?

Aztán ott van ez az egész dolog Norbi és Talia között, amit inkább meg sem neveznék, annyira fura.

Na, jó, felejtsük el, tegyük fel, hogy minden a legnagyobb rendben van, leszámítva, hogy Talia eltűnt, és nem akarja, hogy megkeressük.

- Tehát nem akarja, hogy utánamenjek – ismételte újra Cooper szavait a bátyám.

- Na, idefigyeljél Bánat! – kapta ki a kezemből a mobilt Dex, és az Agymanók szomorú kis figurájának nevén hívta a bátyámat.

- Én Norbi vagyok… - jegyezte meg csupán mellékesen a megszólított.

- Hagyd már abba ezt a búslakodást, és gyere ide vissza hozzánk azonnal! Ma bulizni fogunk! – utasította Dex, mire már Cooper is felkapta a fejét.

- Na, végre! Valami okos ötlet.

- Hova mennénk? – hezitált a bátyám, akit a jelek szerint továbbra is vonzott a „keressük meg Taliát” délutáni program.

- Sztriptíz bárba – vágta rá azonnal Cooper vigyorogva, mire oldalba vágtam a könyökömmel.

- Biztos, hogy nem! – jelentettem ki, ő pedig csalódottan bámult vissza rám.

- Az eredeti terv szerint hova is mentünk volna? – tűnődött Dexter a távolba meredve.

- Melyik eredeti terv szerint?

- Tudjátok, mielőtt a hugicánk meglépett volna – magyarázta Dex.

- Cirkusz.

- Mozi.

- Kajálni.

- Vásárolni – vágta rá utolsóként Norbi, mire döbbenten bámultunk a telefonra.

- Mi van? Miről beszélsz te?

- Ez teljesen meghülyült – röhögött Cooper a fejét fogva.

- Mi van veled Nahuel? Megártott a meleg? – kérdezte kedvesen Dexter.

- Tulajdonképpen várost nézni indultunk. Hagyományőrzés miatt – szólaltam meg nagy sokára.

- Azért biztosan nem megyek vissza, hogy járkáljak a városban, ahol tizenkilenc éve lakom – jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon Norbi.

- Ne már! Ez nem is erről szól, hanem, hogy együtt vagyunk és… - soroltam, de a bátyám rögtön közbevágott.

- Már nem is lennénk együtt – célzott Talia magánakciójára. Jesszus, képtelen volt ezen továbblépni.

- Bocs, Leah! – vont vállat Dex, ezzel jelezve, hogy ő sincs annyira benne a dologban. Cooperre rá sem kellett néznem, hogy tudjam mi a válasza. 

Következő rész:

http://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/01/felejthetetlen-nyar14.html

Előző rész:

http://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/01/felejthetetlen-nyar12.html