Január 25. vasárnap
A hétvége kellemesen telt.
Most, hogy nem kellett agyba-főbe tanulni, a lelkiismeretem is békén hagyott, mikor Konráddal voltam. A szombatot külön töltöttük, mondván, hogy a szüleim egész héten nem láttak, mert rengeteg edzésünk volt.
Vasárnap Konrád olyan tíz körül írt.
Konrád üzenete: Jó reggelt,
Bokasérült lány!
Luca üzenete: Jó reggelt!
Ha akartam se tudtam volna letörölni a boldog vigyort a képemről.
Konrád üzenete: Megmásszuk a Gellért-hegyet.
Luca üzenete: A kérdőjel
lemaradt.
Válaszoltam szórakozottan.
Konrád üzenete: Nem hinném.
Luca üzenete: Szóval, mondhatok én
bármit, így is úgy is elmegyünk?
Konrád üzenete: Mondhatsz bármit,
csak nemet nem.
Luca üzenete: Rendben. Akkor,
menjünk hát!
Konrád üzenete: Fél háromra érted
megyek.
Luca üzenete: Okés.
Luca üzenete: Várj!
Hirtelen eszembe jutott valami.
Konrád üzenete: Igen?
Luca üzenete: Minek jössz
értem?
Konrád üzenete: Mert együtt
járunk?
Luca üzenete: Úgy értem, te Budán
laksz. Nagy kerülő idejönnöd, hogy aztán visszamenjünk
oda.
Pontosítottam.
Konrád üzenete: Akkor értem
jössz?
Luca üzenete: Nem :D
Konrád üzenete: Legyen. Ha ennyire
le akarsz rázni, találkozzunk a Gellért téren.
Luca üzenete: Nem lerázni
akarlak!
Ellenkeznem kellett.
Konrád üzenete: Pedig nagyon úgy tűnik.
Luca üzenete: Csak szeretném
megkönnyíteni az életed.
Konrád üzenete: Fél 3, Gellért.
Luca üzenete: Rendben van :(
Konrád üzenete: Nekem te ne írjál szomorú smiley-kat mikor épp
randira készüllek vinni.
Luca üzenete: Igen, uram!
Miután elköszöntünk, nyomkodtam a laptopom, néztem a tévét, olvastam, ebédeltem
meg miegymás. Fél egykor készülődni kezdtem, mondván,
hogy egy óra múlva el kell indulnom.
*Két órával később*
Mikor leszálltam a metróról, Konrád már ott várt rám. Azonnal kiszúrtam.
Hátát a falnak támasztva várakozott. Világosabb kék farmert viselt, szürke téli
kabátja cipzárját leengedve, így rálátást nyertem az alatta viselt feketés
pulcsijára. Fején kötött sapka csücsült, ami alól kikandikált a haja.
- Szia! - húzott magához és csókra.
- Szia!
- Mehetünk? - engedett el és összekulcsolta ujjainkat.
- Persze - bólintottam.
A mozgólépcsőhöz érve maga elé engedett, miután felléptem az első
fokra, rögtön megfordultam és Konrád nyaka köré fontam a karom.
- Na, jobb volt egyedül jönni, mint velem? -
ölelte át a derekamat.
- Határozottan - hazudtam huncutul.
- Ez nem így működik, Bokasérült lány - vont közelebb magához, de még mielőtt
ellenkezhettem volna a számra tapasztotta a száját. Csókunk akkor ért véget, mikor felértünk a felszínre. Enyhén vörös fejjel léptem ki a hűvös levegőre.
- Miért épp a télen megyünk a Gellért-hegyre? - érdeklődtem kíváncsian.
- Ehhez volt kedvem - vont vállat Konrád, ismét megragadva a kezemet.
Húú itt valami készülőben van... 😏😏
VálaszTörlésAnnyira imádom ♥
VálaszTörlésFolytasd pls ❤��
VálaszTörlésMost kezdtem és idáig olvastam��
VálaszTörlés