- Miért vagy vele ilyen undok? - vontam kérdőre
Trisht, miután elvesztettük Seokot és épp visszavittük a tálcáinkat.
- Mert sose kedveltem - vágta rá.
- Ne gyere nekem ezzel a kamu szöveggel - ingattam a fejemet,
miközben elhagytuk a menzát.
- De felbomlott a DSS! Hát nem visel meg téged? -
hitetlenkedett.
- Egyelőre nem volt időm ezen töprengeni - vontam meg a vállam
elgondolkodva.
- Jó, de te könnyen beszélsz. Elönti az agyad a rózsaszín
köd.
- Milyen rózsaszín köd? - röhögtem el magamat értetlenül.
- Itt van Seo Kang Won! - emelte az égre a tekintetét.
- Bizony itt van - mosolyodtam el.
- Yiju nincs itt - húzta fel az orrát haragosan.
- Nem tudom, te hogy vagy vele, de szerintem előbb
vagy utóbb, de megjelenik ő is - néztem jelentőségteljesen a barátnőmre, fel le húzkodva
a szemöldököm.
- Nagyon ajánlom, hogy így legyen! - rázta meg a
mutatóujját.
- Régen imádtad Seokot is - emlékeztettem rá, hogy mikor
megismerte a bandát, nem Yiju, hanem Seok volt a kedvence.
- Ezt Yiju sosem tudhatja meg! Megesküdtél, hogy a kettőnk
titka marad!
- Nem is szándékozom kikotyogni - nevettem el magam. -
Hitegesd csak magad, hogy szerelem volt első látásra.
- Te beszélsz? Neked Yiju volt a numero uno!
- Csak egy hónapig - tartottam fel az ujjam. - És engem
amúgy sem zavar ez.
- Vajon Seokot fogja?
- Seokot nem érdekli az ilyesmi - vágtam rá.
- Teljesen odavagy érte.
- Ez nem igaz!
- Annyira belefeledkeztél, hogy nem is tanultál ebédszünetben
- folytatta Trish.
- Még szép, hogy nem - bólintottam rá sem hederítve, egész
más dolgokon merengve.
- Pedig év elejei zárt helyink lesz - fejezte be Trish, mire
döbbenten megtorpantam.
- Ezt nem hiszem el!
- Én nem hiszem el! Mióta próbállak kirángatni ebből
az örökös tanulás mániádból! Ez a gyerek
meg idetolja a képét és te azonnal...
- Muszáj átolvasnom az anyagot! - szúrtam közbe, majd
felsprinteltem az emeltre, ledobtam magam a földre, hátamat a falnak vetve
felcsaptam a szemüvegem és beletemetkeztem a jegyzeteimbe.
Trish nem jött utánam, mert jól tudta, hogy ilyenkor békén
kell hagynia. Az órámra pillantottam. 12.00. Még van fél órám. Jól van, nagy
levegő.
Nagyjából 15 perc elteltével befejeztem az első
átolvasást és épp nekikezdtem volna a második körnek, mikor valaki
lehuppant mellém és hirtelen nagy zaj támadt. Biztos Trish jött meg. Nem
foglalkoztam vele, csak a papíron lévő sorokra koncentráltam. Az a zaj egyre erősödött, míg már én sem tudtam kizárni, így előkaptam a fejhallgatóm, fürgén összekalibráltam a telefonommal és
elindítottam a lejátszási listámat. A fülembe azonnal felhangzott Seok lágy
hangja, ahogyan a Haru-t énekelte. Nagyot sóhajtottam és folytattam az
olvasást. Mikor a másodszorra is a végére értem, konstatáltam, hogy maradt még
öt percem, így körbepillantottam. Először csak felnéztem, aztán rögtön jobbra, ahol Trishnek kellett volna lennie. De nem ő
volt.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése