Hóesés

2017. november 29., szerda

Randiztam egy sztárral, 5.rész

- Miért vagy vele ilyen undok? - vontam kérdőre Trisht, miután elvesztettük Seokot és épp visszavittük a tálcáinkat.
- Mert sose kedveltem - vágta rá.
- Ne gyere nekem ezzel a kamu szöveggel - ingattam a fejemet, miközben elhagytuk a menzát.
- De felbomlott a DSS! Hát nem visel meg téged? - hitetlenkedett.
- Egyelőre nem volt időm ezen töprengeni - vontam meg a vállam elgondolkodva.
- Jó, de te könnyen beszélsz. Elönti az agyad a rózsaszín köd.
- Milyen rózsaszín köd? - röhögtem el magamat értetlenül.
- Itt van Seo Kang Won! - emelte az égre a tekintetét.
- Bizony itt van - mosolyodtam el.
- Yiju nincs itt - húzta fel az orrát haragosan.
- Nem tudom, te hogy vagy vele, de szerintem előbb vagy utóbb, de megjelenik ő is - néztem jelentőségteljesen a barátnőmre, fel le húzkodva a szemöldököm.
- Nagyon ajánlom, hogy így legyen! - rázta meg a mutatóujját.
- Régen imádtad Seokot is - emlékeztettem rá, hogy mikor megismerte a bandát, nem Yiju, hanem Seok volt a kedvence.
- Ezt Yiju sosem tudhatja meg! Megesküdtél, hogy a kettőnk titka marad!
- Nem is szándékozom kikotyogni - nevettem el magam. - Hitegesd csak magad, hogy szerelem volt első látásra.
- Te beszélsz? Neked Yiju volt a numero uno!
- Csak egy hónapig - tartottam fel az ujjam. - És engem amúgy sem zavar ez.
- Vajon Seokot fogja?
- Seokot nem érdekli az ilyesmi - vágtam rá.
- Teljesen odavagy érte.
- Ez nem igaz!
- Annyira belefeledkeztél, hogy nem is tanultál ebédszünetben - folytatta Trish.
- Még szép, hogy nem - bólintottam rá sem hederítve, egész más dolgokon merengve.
- Pedig év elejei zárt helyink lesz - fejezte be Trish, mire döbbenten megtorpantam.
- Ezt nem hiszem el!
- Én nem hiszem el! Mióta próbállak kirángatni ebből az örökös tanulás mániádból! Ez a gyerek meg idetolja a képét és te azonnal...
- Muszáj átolvasnom az anyagot! - szúrtam közbe, majd felsprinteltem az emeltre, ledobtam magam a földre, hátamat a falnak vetve felcsaptam a szemüvegem és beletemetkeztem a jegyzeteimbe. 
Trish nem jött utánam, mert jól tudta, hogy ilyenkor békén kell hagynia. Az órámra pillantottam. 12.00. Még van fél órám. Jól van, nagy levegő.
Nagyjából 15 perc elteltével befejeztem az első átolvasást és épp nekikezdtem volna a második körnek, mikor valaki lehuppant mellém és hirtelen nagy zaj támadt. Biztos Trish jött meg. Nem foglalkoztam vele, csak a papíron lévő sorokra koncentráltam. Az a zaj egyre erősödött, míg már én sem tudtam kizárni, így előkaptam a fejhallgatóm, fürgén összekalibráltam a telefonommal és elindítottam a lejátszási listámat. A fülembe azonnal felhangzott Seok lágy hangja, ahogyan a Haru-t énekelte. Nagyot sóhajtottam és folytattam az olvasást. Mikor a másodszorra is a végére értem, konstatáltam, hogy maradt még öt percem, így körbepillantottam. Először csak felnéztem, aztán rögtön jobbra, ahol Trishnek kellett volna lennie. De nem ő volt.


Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése