Baekhyun
a kocsijának dőlve várakozott – felteszem rám –, a látványa pedig olyan váratlanul ért, hogy kis híján elejtettem a
dobozomat és pofára is készültem esni.
Szerintem
ez volt a lehető
legnormálisabb reakció a részemről, mivel nem csak, hogy új frizurája volt, annyira szexin
festett, hogy ott helyben meg tudtam volna halni.
-
Baekhyun oppa! – eresztett el rögvest a hálátlan húgom és Baek felé kezdett
nyargalni.
- Itt
az én kis hercegnőm! – kapta el a húgom Baek és felemelte a levegőbe, majd megpörgette őt.
Hát
igen. Szívesen lettem volna a drága húgocskám helyében.
- Mit
keresel itt Baekhyun oppa? – érdeklődött a húgom boldogan, továbbra is Baek kezében trónolva.
- Úgy
tudom, a nővéred ma költözik be a kollégiumba.
- Igen
– biggyesztette le a szája sarkát szomorúan Se-Jung, majd leevickélt Baek
karjaiból és hozzám rohant, ismét a földre vetve magát, ötölelve a jobb
térdemet.
Baek a
világ leggyönyörűbb
nevetését hallatta.
- Nem
maradnál még egy kicsit? – kérdezte a húgom bánatosan.
-
Pénteken már itt is leszek – ígértem, miközben gyakorlatilag egy lábon
egyensúlyoztam.
A
következő pillanatban Baek előttem termett és elvette a tőlem a dobozt, majd szabad kezével megragadta a bőröndöm fogantyúját és a
kocsija felé
indult.
-
Se-Jung, menj szépen vissza a házba, hamar eltelik ez a néhány nap – guggoltam
elé és megsimítottam az arcát.
- Jó –
bólintott dacos képpel, majd integetett Baeknek. – Szia!
- Szia,
Se-Jung! Jó legyél – integetett vissza neki Baek mosolyogva, majd mikor a húgom
visszament a házba ismét a kocsijához fordult és berakta a csomagtartóba a
cuccomat.
- Köszi
– sétáltam mellé.
- Igazán
nincs mit – mosolygott rám, majd lecsukta a csomagtartó tetejét.
-
Hogy-hogy itt vagy? – álltam egyik lábamról a másikra.
-
Mondtad, hogy ma költözöl. Gondoltam, segítek – dőlt az
autó oldalának, tekintetét rám tapasztva.
- Azt
gondoltad, hogy Baekhyunként besétálsz a kollégiumba a dobozomat cipelve? –
hökkentem meg.
- Majd
álcázom magam – kacsintott rám, aztán ellépett mellettem. Olyan közel volt
hozzám, hogy szinte összeért a karunk és megcsapott az illata. Ó, szent ég.
Mindig is tudni akartam, milyen illata van Byun Baek-Hyunnak. Hát, ilyen.
Csodálatos. Ki hitte volna.
-
Se-Ryung? – szólított Baek, mire fürgén megpördültem.
- Hm?
-
Jössz? – biccentett az anyós ülés irányába, miközben tartotta nekem az ajtót.
- Mi?
Ja, persze – siettem előre,
majd bevágódtam az autóba. Nem
tudtam megállni,
ismét beleszippantottam a levegőbe.
Baek
nyugodt tempóban a másik oldalra sétált és beült a volán mögé.
Millió
kérdésem, megjegyzésem vagy akármim lett volna a számára, de nem szóltam
semmit, csak élvezkedtem a Baek-illatú kocsiban.
-
Észrevettem ám, hogy megszaglásztál – közölte végül Baekhyun, mire magamra
öltöttem a lehető legártatlanabb arckifejezésemet.
- Én? –
mutattam magamra kérdően. –
Ugyan már!
- Nem
bírod leküzdeni a rajongói vágyaid – kacsintott rám huncutul. Áh. Minek is
tagadjam?
-
Tényleg nem. Mindig is tudni szerettem volna, milyen illatod van – ismertem el
nagyot sóhajtva.
- És
milyen? Jó? – sandított rám, egy pillanatra levéve tekintetét az útról.
-
Csodás – feleltem ábrándozva, mire jóízűen
felnevetett. – Úgy értem, semmi extra. Elmegy – javítottam ki magam, miután
észhez tértem a kábulatból.
- Neked
is finom illatod van – felelte végül, de nem nézett rám.
-
Köszi. Igyekszem a legkevésbé büdös valómat mutatni neked – bólogattam
szórakozottan.
- Úgy
vélem, eddig sikerrel jártál.
- Mi a
helyzet? Hogy vannak a fiúk? – váltottam témát, mielőtt kinyiffantam volna a bókjaitól.
- Xiu
megfázott, de amúgy mindenki jól van.
- XIU
MEGFÁZOTT? – dramatizáltam egy cseppet túl a helyzetet.
- Igen.
Fáj a torka.
- Jaj, szegény
– biggyesztettem le a számat. – Hogy tud így énekelni? Meg táncolni? Meg
egyáltalán létezni? Hagyják pihenni, ugye? Átadod neki a jókívánságaim? Hogy
jobbuljon mihamarabb meg ilyenek?
-
Kizárt – jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon Baek.
Előző rész:
imádom
VálaszTörlés