Hóesés

2018. április 4., szerda

Éjfél, 14.rész

Ren – Hatalom

Vajon miről mutatkozik meg a hatalom?
A megbízható testőrök számáról, akik körül vesznek és akár életük árán is megvédenek?
Vagy a félelemmel teli alattvalókról, akik rettegése oly hatalmas, hogy eszükbe nem jutna fellázadni?
A keménykezűségről?
Vagy pont, hogy a szeretetteljes bánásmódról?
Pénz? Erő? Kapcsolatok? Bölcsesség? Elismerés? Tisztelet?
Ahogy Guillaume D’Enflammert figyelem arra gondolok, mindez megvan benne. A többi elem jelenlegi atyjaiból mind hiányzik valami. A víz urának és családjának egy múltbéli félresikerült akció miatt kevés tisztelet adatott a néptől és a többi elemtől. A levegőelismert ugyan, de ereje nem elég nagy. Az apám, az árnyak vezetője erős és félelem által vezérelve tiszteletet is eleget kap, de a szeretetteljes bánásmódot távolról sem ismeri.
Guillaume D’Enflammer viszont az összes jellemzőnek helyet ad asztalanál, még ha alaposan meg is szabadult a lányától. Annak tudatában tette, hogy így lesz a legjobb neki és a népnek. Persze, Wavenek nem, de ez eltörült egy egész birodalom érdekei mellett. A tűz és a birodalom vezetője hatalmas darab ember, iszonyat erővel, bölcsességgel és tiszteletet parancsoló külsővel. Viszont még Guillaume sem tökéletes. A jelek szerint ostoba, sokkal ostobább, mint egy vezető ezt megengedheti magának.
Bármilyen tervel is készül, Wave bármelyiket könnyűszerrel kiütheti, csupán kijátszva azt a kártyát, miszerint ő a törvényes, első gyerek. Guillaume és felesége bizonyára nem volt elég erős ahhoz, hogy megölesse őt baba korában és vagy nem számolt vele vagy nem is akarja tudomásul venni, hogy Wave igenis megjelenhet az Escarmouche csataterén.
Tekintetemmel Elyas után kutatok. Hamarosan megérzem az ismerős bizsergést a jobb vállamban, mely az öcsém közeli jelenlétét jelzi. Meg is pillantom őt, az egyik asztalnál áll, kezében üvegpohárral. Testtartása nyugodtnak, légzése egyenletesnek, arca kiegyensúlyozottnak tűnik. Azonban ujjai teljesen elfehérednek, olyan erővel markolja a poharát és mered előre, egyenesen apánkra.
Tudom, hogy nem tenne semmit, de viszont tartok tőle, apánk mit tenne, ha megtudná, hogy itt van. Szüksége lehet még rá, ha meggyőződik róla, hogy rólam lemondhat. Kelleni fog neki is egy utód. Elyas azonban sosem akarna uralkodni. Képtelen lenne Wave ellen harcolni. Nekem pedig eszem ágában nincs lemondani a törvényes helyemről az Escarmouche-ban. Enyém a kettes rajtszám.
- Mi a helyzet, Cadet? – lépek mellé, kezemet a vállára helyezve. Érintésem és hangom kizökkenti és finoman összerázkódik ijedtében.
- Rég hívtál már így – mosolyodik el.
Régen sokszor neveztem cadet-nek, ami annyit jelent, fiatalabb, ifjabb, akár azt is, öcs.
- Nos, terveim szerint hamarosan olyan lesz minden, mint régen. Csak még sokkal jobb – kacsintok rá bíztatóan és érzem, ahogyan lassan felenged.
- Hiszek neked – bólint.
- Mi járt a fejedben? – érdeklődök, mert az a legbiztonságosabb, ha ismerem a gondolatait, nem pedig csak sejtem.
- Anya gyönyörű – pillant ismét a családunk felé Elyas.
- Hasonlítasz rá.
- Igen, tudom. A hajunk és bőrünk – figyeli vágyakozva édesanyánkat Elyas.
- És a szemetek – teszem hozzá.
- Azt nem látom – céloz az anyánk által viselt álarcra.
Anyánk egyetlen egyszer érdeklődött tőlem Elyas hogyléte felől. Szándékosan nem említem az öcsémnek, mert nem vagyok biztos benne, hogy felvidítaná vagy elszomorítaná. Hisz csak egyetlen egy alkalom volt annyi év alatt. Tudom, hogy anyám csak nem merte többször, mert tartott apánk haragjától.
- Hol van Wave? – zökkent ki a gondolataimból Elyas.
A mosdóba ment, viszont még mindig nem tért vissza.
Rossz előérzetem támad.
Nagyon rossz.


Előző rész:

1 megjegyzés :