Csillaghullás - Kollár Betti történetek: A vonzás törvénye - "Fordított világ" különkiadás, 2.rész

Az új világomat – mert az hétszentség, hogy ez nem az a világ volt, amiben eddig éltem – fordított világnak neveztem el. Mivel fogalmam nem volt, meddig is ragadtam itt, úgy határoztam, inkább kiélvezem a dolgot, minthogy rácsodálkozok mindenre. A Rhett-tel folytatott rövid baráti csevejem arra a következtetésre juttatott, hogy míg nekem a körülöttem lévők viselkedése és személyisége volt bizarr és szokatlan, addig nekik viszont egyedül én tűntem furának. Azt a célt tűztem hát ki magam elé, hogy megpróbálok beilleszkedni, úgy viselkedni, ahogy az itteni szerepemhez passzolhat. Így legalább inkább szórakoztathat majd a dolog, nem pedig a frászt hozza rám.

- Szóval, R… - kezdtem, miközben a folyosón lépdeltünk. – Tetszik a pólód.

- Még jó, hisz tőled kaptam!

- Vettem neked egy rózsaszín felsőt? – Ennyit a beilleszkedésről.

- Igen, kis butám – nevetett rám kedvesen. – Ma reggel a fejedre estél vagy mi?

- Átmeneti amnéziám lehet – vágtam rá fintorogva, amin jól mulatott. – Kérlek, viseld el, hogy ma ilyen fura vagyok és inkább segíts.

- Okés, tegyünk hát úgy, mintha amnéziás vagy – hagyta annyiban a dolgot, boldogan teljesítve baráti kötelességeit. – Kezdjük az alapokkal.

- Rendben – bólintottam, közben tekintetemmel az aulát pásztázva.

- Te meg én legjobb barátok vagyunk, lassan már három éve. – Nem hökkentem meg, hogy a három hónapos ismerettségünk három évre változott. Ez volt jelenleg a legérdektelenebb változás, ezért inkább annyiban is hagytam. – Nem vagyunk túl népszerűek, de lúzerek sem.

- Középosztály, ha? – vontam fel a szemöldökömet kérdőn.

- Valahogy úgy. Engem nem bírnak, mert sokat beszélek, téged meg azért, mert mindenbe beleütöd az orrod és mert a gyengék védelmére kelsz.

- Ja, védeni a gyengéket oltári seggfej dolog – dünnyögtem szarkasztikusan.

- Nem mintha számítana, míg itt vagyunk egymásnak – felelte Rhett lezserül, mire életem egyik legmegdöbbent arckifejezését sikerült produkálnom.

- Aha. Csak ez a lényeg – nyögtem ki és igyekeztem magamhoz térni a kábulatból, amibe az egyszerű kijelentése taszított. Sose fogom megszokni ezt a kedves, ragaszkodó, szeretetteljes Rhett-tet.

- Az egyetem legnépszerűbb lánya Gretchen McAdams, a pszicho karról. – Oh, wow. Szóval „mindenkiről van egy aktám és fura ruhákban járok” Gretchen, aki meglehetősen népszerűtlennek bizonyult az én világomban, most a suli üdvöskéjévé avanzsált. Ő lett Ace csak lányban. – Karöltve uralkodnak a mi karunk első számú diákjával, Eliana Aciddal.

Hehe. Ez poén. Eli meg az uralkodás. Hát megkapta itt, amit akart. Népszerű lett, híres és felteszem kívánatos.

- És mi van Cage-dzsel? – érdeklődtem kíváncsian.

- Cage Horan? – torpant meg Rhett és most először kicsit bizonytalannak látszott.

- Aha.

- Hát… Ami azt illeti, ő a suli rosszfiúja. Ő az, aki bántja a gyengéket, aki ellógja az előadásokat, csajokat szed fel tömegével. Az egész teste ki van varrva, motorral jár és a cigi meg a pia a legjobb barátai.

Mi jöhet még? Azt se tudom, sírjak vagy nevessek.

- Miért tűnsz mégis lenyűgözöttnek? – húztam össze a szememet gyanakodva.

- Mert szexi – vont vállat Rhett. OMG. Szóval, Rhett meleg. Meleg, mert a valóságban nagyon nem az. És bejön neki a szexi rosszfiú, mert a külsőségek érdeklik, ellenben az igazi énjével, akinek a külső messze nem számít annyira, mint a belső. Leeshetett volna már a rózsaszín pólónál, de kicsit sok minden történt egyszerre. De hogy pont Cage-dzsel? Ez undi. Nekem ugyan semmi bajom a melegekkel, sőt, a legjobb barátom is az, mint kiderült, de ez mégis furi. Bár jobb, mintha Ace-be lenne beleesve. Mondjuk nem biztos, hogy jobban járt Cage-dzsel, hisz épp most tette nyilvánvalóvá, hogy Cage viszont egyáltalán nem meleg. Biztos azért alakult így, mert amúgy Rhett megkaphatna bárkit, viszont ebben a fordított világban, pont az kell neki, aki sosem viszonozza majd az érzéseit. Ha nem lettünk volna éppenséggel legjobb barátok, most biztos gúnyos beszólással díjaztam volna a helyzetét, ám a más felállás tudatában azon törtem inkább az agyam, hogyan bíztathatnám. Erre azonban nem került már sor, ugyanis megérkezett az emlegetett rosszfiú.

Esküszöm, olyan volt, mintha lassítva lépett volna be a hatalmas aulába, fújta a haját a szél, vagy fogalmam sincs micsoda. Abban a pillanatban, hogy megjelent, lányok tömegei sikkantottak fel halkan, súgtak össze, de senki nem közelítette meg. Cage talpig feketében feszített, szakad farmerben, V nyakú pólóban, bőrdzsekiben és bőr bakancsban. Haja hosszabb volt és rendetlenebb, tincsei, melyeket máskor gondosan oldalra simított, most a szemébe hullottak. Bőre jóval barnább volt és emlékeim szerint az én világomban nem csak, hogy szőrtelen volt az arca, de akarva se tudott volna szakállt növeszteni, most viszont több napos borosta virított az állán. Fülbevalót viselt, füle mögé egy cigit rakott, szeme előtt sötét lencséjű fekete napszemüveg pihent, ami lehetővé tette, hogy senki se tudja követni a tekintetét. Az izmairól meg már ne is beszéljünk! Be kellett vallanom, hogy remekül állt neki ez a stílus. Még az én nyálam is elcsöppent.

Cage egyenesen felénk indult, mozgása akár egy párducé, kecses volt és puha. Cage laza, kissé gúnyos félmosollyal állt meg mellettünk és megrántotta bőr oldaltáskájának pántját a vállánál. Most, hogy ilyen közel került hozzám, még szexibbnek tűnt és kiszúrtam, hogy még egy szemöldökpiercingje is volt a bal szeme felett.

- Heló, hercegnő! – vigyorgott Rhettre, aki ettől rögtön magához tért és kelletlenül elfintorodott.

- Hé, tesó! Csak mert talpig feketében vagy, még nem leszel férfi – jegyeztem meg Rhett-tet védve.

- Szerinted nem vagyok férfi, szöszi? – Valószínűleg fogalma nem volt arról, hogy hívnak.

Ez kicsit szíven ütött. Cage… A mindig rendes, kedves, barátságos és segítőkész Cage, aki az első pillanattól fogva jófej volt velem és aranyos, most itt állt rosszfiúként, mint egy rossz Ace koppintás. Ráadásul pofátlanul jól nézett ki.

- Hmpf – horkantottam vállatvonva, miután látványosan végigmérve őt.

- Akarod, hogy levegyem a ruhám és bebizonyítsam? – húzta lassú, ragadozómosolyra a száját.

- Nem igazán – hazudtam szemrebbenés nélkül.

- Én nem bánnám – szólt közbe Rhett kuncogva.

- Azt mindjárt gondoltam – sandított rá Cage, majd a fejét ingatva, nevetve elvonult.