Végül szerencsére egészen hamar átjutottunk az
ellenőrző kapukon és végre hivatalosan is bent voltunk a fesztiválon. Hiába
hívtuk Taliát és Norbit, egyikük sem vette fel, így elindultunk a sátras
részleghez, hogy megkeressük őket. Legkésőbb hatig muszáj lesz rájuk találnunk,
mert akkor kezdődik a Sigma Live, amin mindenképp szeretnék Taliával együtt résztvenni,
hisz közös nagy kedvencünkről van szó.
Hamar megtaláltuk a sátrukat, ugyanis Norbi
egyrészt informálta korábban Coopert az ideiglenes otthonuk holléte felől,
másrészt megismertem a bátyám tavaly kapott születésnapi ajándékát.
- Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem
most esett le, hogy ezek ketten ezen a „nem is olyan nagy” sátron osztoznak
napok óta… - jegyezte meg Coop a felállított nejlon építményt bámulva.
- Lehet, azért nem veszik fel a telefont, mert
már rég kinyírták egymást – szobroztam mellette kissé lefagyva.
- Talán hiba volt őket kettesben elengedni –
kontrázott Dex, majd sietve hozzátette. – Stip-stop nem én nézek be!
- Stip-stop nem is én! – kapcsoltam fürgén, mire
Coop lebiggyesztett ajkakkal meredt ránk.
- Ne már, srácok! Muszáj nekem?
- A te legjobb barátod és a te húgod! –
bólogattam nagyban.
Coop ugyan látszólag szívesen vitatkozott
volna velem, a stip-stop szent törvény értelmében így is úgy is neki kellett
benéznie, szóval nem nagyon lett volna értelme ezen hadakozni. Vonakodva lépett
közelebb a sátorhoz, majd finoman megráncigálta az anyagot kívülről.
- Nahuel? Tal! Itt vagytok?
Válasz nem érkezett, így hát Coop ujjai lassan
rátaláltak a cipzárra, ezzel egyidőben Dex meg én előrelátóan hátráltunk két
lépést. Coop hirtelen felrántotta a
cipzárt, majd szorosan becsukott szemekkel szinte feltépte a sátor ajtaját, de
nem mert odanézni.
- Na? Itt vannak? – kérdezte tőlünk.
- Ööö… meredtem a sátor tartalmára kissé
megszeppenve.
- Nem éppen – felelte Dexter.
- Mi az, hogy nem éppen? – nyitotta ki szemeit
elégedetlenkedve Coop és így tökéletesen szembe találva magát a hatalmas darab
dühös, kopasz, tetkós, szakállas rocker fickóval. Nem mellesleg egy szál
alsógyatyában. – Oh, Nahuel. Jól megnőttél, mióta legutóbb találkoztunk.
- He? - mordult fel a férfi, meg kell hagyni,
roppant ijesztően, majd mondott valamit egy számunkra teljesen ismeretlen
nyelven.
- Tessék? – pislogott döbbenten Coop.
– Nem tudom, mit mondott, de ha tippelnem
kéne, valami olyasmit, hogy „húzzál innen nyeszlett szöszi” – fordított Dex
legjobb tudása szerint.
- Jesszus! – nyikkant egyet Coop, majd
felpattant és hozzánk szaladt.
- Elnézést kérünk, eltévesztettük a sátrat! –
szabadkoztam, fogalmam sincs miért magyarul, majd megragadtam a srácokat és elszeleltünk.
- Miért vannak itt ilyen ijesztő emberek? –
támaszkodtam a térdemre, hogy kifújjam magam, mikor végre biztonságos
távolságba értünk.
- Tegnap volt az Iron Maiden koncert – vonta meg
a vállát Coop. – Ezért is jó, hogy csak ma jöttünk. Sokan amiatt vettek
napijegyet és tuti, hogy tegnap kész tömegnyomor volt.
- És miért aludt ez a csávó Norbi sátrában? – értetlenkedtem.
- Lehet, befogadták – gondolkodott hangosan
Coop.
- Vagy sátrat cseréltek – kontrázott Dex.
- Lehet, hogy ez a csóka Tal új pasija –
vetett fel egy újabb lehetőséget Coop.
- Vagy akár Nahuelé – tette hozzá Dex, a
molyan „én aztán nem ítélkezem senki fölött” stílusban. – De az is lehet, hogy az
mégsem Nahuel sátra volt.
- Sőt, szinte biztos, hogy nem az övék volt.
Fordítva tartottam a térképet és véletlen a déli részre mentünk az északi
helyett – vizslatta a kezében tartott papírlapot Coop elmélázva.
Tíz perccel később végre ráakadtunk Norbi
sátrára és bár őket magukat nem leltük meg, a sátorban lévő táskák és azok
tartalma biztosítottak minket arról, hogy ezúttal tényleg az ő lakhelyükre
törtünk be. Volt mellette szerencsére egy kisebb üres terület, ahova Coop máris
kidobta kétszemélyes sátrát, melyet a táskájában rejtegetett mindezidáig.
- Bárhogy is számolom, két kétszemélyes
sátrunk van, míg mi öten vagyunk – mutattam az ujjamon az elhangzott
mennyiségeket.
- Dex megy a gerlepárhoz, mi meg alszunk itt –
bökött először rám, majd a saját sátrára Coop.
- Miért is nem te mész oda gyertatartónak? –
vonta fel a szemöldökét Dex kérdőn.
- Mert ez az én sátram – jelentette ki Coop
higgadtan, mondván, hogy ez így logikus és kész.
- Miért nem alszunk itt mi hárman és hagyjuk
őket kettesben? – vetett fel egy újabb lehetőséget a kisebbik Button.
- Mert az én sátram jóval kisebb, mint
Nahuelé.
- Akkor aludjon Leah velük.
- Vagy aludjunk lányok vs. fiúk osztásban –
szálltam be én is a beszélgetésbe.
- Én tuti, hogy a saját sátramban fogok aludni
– közölte ellentmondást nem tűrő hangon Coop és szinte biztos voltam benne,
hogy ezt a nézetét Norbi is hűen vallani fogja.
- A minap te aludtál Leah-val, szóval most én fogok
– érvelt Dex.
- Te nem is akartál itt maradni éjszakára! Menjél
szépen haza – ellenkezett Coop.
- Na, jó! – emeltem fel egy cseppet a hangom. –
Ezt a vitát folytassuk majd este, ha aktuális lesz – ajánlottam, majd beraktam
a cuccom Coop sátrába. Csak a telóm és még néhány igen szükséges dolgot
tartottam magamnál, azt is a shortom zsebeibe gyűrve.
Dexter és Coop hozzám hasonlóan lerakta a
cuccát, természetesen Coop sátrába, mondván, hogy ha ott a cuccok, nyilván ott
is fognak aludni.
- Keressük meg Norbit és Taliát – jelentettem ki
izgatottan. – Egyáltalán hol vannak reggel tízkor?
- Fürdenek – vélekedett Dexter.
- Partiznak – tippelt Coop.
- Romantikus séta a fesztivál területén?
- Romantikus másnapos okádás?
- Pfuj, Coop, olyan undi vagy! – fintorogtam,
miközben megindultunk.
- Jó, jó – bólogatott bocsánatkérően. – Ez amúgysem
valószínű.
- Talán reggeliznek – folytatta az ötletelést
Dex.
- Vagy kaksiznak – egészítette ki Coop, mire
sűrű pofavágások közepette tarkón legyintettem.
- Csak disznóságok hagyják el a szád! – néztem
rá szúrósan.
- Ez vagyok én, Leah! – tárta szét a kezeit
tehetetlenül. – Megszoksz vagy megszöksz!
Előző rész:
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése