- Megérkeztünk - közölte Thomas a már amúgy is
nyilvánvalót.
Óriási gombóc volt a torkomban.
- Menjünk, hercegnő! - szorította meg a kezem Keaton bátorítóan. Bólintottam egyet.
Megrezdült a telefonom a zsebemben, így hát előhalásztak és megnyitottam az üzenetet.
Zay üzenete: Hol vagy? Miért nem veszed fel a telefont.
Két szót írtam csak vissza, amiből tudtam, hogy egy időre le fogom tudom rázni.
Royce üzenete: Keattel vagyok.
Nem vártam meg a válaszát, sietve kikapcsoltam a telefonom, majd kiszálltam az autóból.
Óriási gombóc volt a torkomban.
- Menjünk, hercegnő! - szorította meg a kezem Keaton bátorítóan. Bólintottam egyet.
Megrezdült a telefonom a zsebemben, így hát előhalásztak és megnyitottam az üzenetet.
Zay üzenete: Hol vagy? Miért nem veszed fel a telefont.
Két szót írtam csak vissza, amiből tudtam, hogy egy időre le fogom tudom rázni.
Royce üzenete: Keattel vagyok.
Nem vártam meg a válaszát, sietve kikapcsoltam a telefonom, majd kiszálltam az autóból.
Keatonnek már a vállán volt a táskája, rám várt. Elléptem
mellette és felkaptam a saját cuccom, majd a kapu irányába indultam. Nem néztem
fel rá, főleg nem a szemébe.
Kezdtem úgy érezni, hogy óriási hiba
volt magammal hoznom őt. Láttam, hogy még Keaton sem tudta hogyan kezelni ezt a helyzetet, hisz ezek
a kézen fogások egyértelműen azt mutatták,
nem tudott mit mondani. Cselekedni próbált.
Megálltam a bejárati ajtó előtt és vettem egy nagy levegőt. Kezemet a kilincsre
raktam, de képtelen voltam lenyomni.
Vajon meg van még valami a szobámból? Legalább néhány
cuccom.
Mennyi változhatott a ház? Itt nőttem
fel. Itt töltöttem az egész gyerekkorom.
Vajon anya mennyit változott? Őszülni kezdett, mint apa?
És Kav? Biztos utál még mindig.
Landon szóbája azóta is sértetlen maradt? A szoba, tele
kincsekkel.
Kopogást hallottam, amely kirángatott a gondolataim közül.
Csak akkor vettem észre, hogy időközben szorosan behunytam a szemem. Kinyitottam hát. Keaton
kezét láttam magam előtt, illata teljesen betöltötte az érzékeim. Melegség áradt belőle, a testéből, ahogy mögöttem állt, mellkasa a hátamhoz ért. Olyan biztonságos érzésnek tűnt.
- Royce! – nyitott ajtót Maggie nagyi, az anyai nagymamám.
- Maggie nagyi? – pislogtam értetlenül, ő
pedig magához húzott és alaposan megölelgetett.
- Jajj, kisunokám! Úgy hiányoztál! Kit hoztál magaddal? –
engedett el és Keaton felé indult, aki némileg meghökkent arccal álldogált
mögöttem. – A fiúd?
- Ő csak egy barátom,
nagyi – magyarázkodtam, de addigra Maggie nagyi már elkapta Keatont
és alaposan megölelgette és megpuszilgatta.
-
Richard! – kiabált nagyi át a házon. – Megjött Royce!
-
Rolls-Royce! – jelent meg nagyapa és boldogan üdvözölt. Egészen baba korom óta
így hív, a becenevet ugyebár az autótól kaptam.
-
Szia nagyapa! – öleltem meg örvendezve, egy pillanatra elfelejtve, hol is
voltam és miért.
-
Elhoztad a fiúdat? – méregette Keatont nagyapa.
-
Ő
csak egy barátom,
papa – mentegetőztem
ismét, persze teljesen feleslegesen.
-
Keaton Enoch vagyok - mutatkozott be illedelmesen Keat. – Royce és én
osztálytársak vagyunk és szomszédok.
-
Meg barátok – tettem hozzá a pontosság kedvéért, fél szemmel láttam, hogy nagyi
huncutul
rám kacsintott.
Hirtelen
észrevettem anyát a szoba túlsó végében. Nagyi azonnal kiszúrta, hogy mit
figyeltem, így hamarjában közbeszólt.
-
Mit álldogálsz ott, Grace? Gyere ide és öleld meg a lányod! – utasította lányát
nagyi, mire anya egy aprót bólintva hozzám sétált, majd lassan megölelt.
Hamar
elengedett.
-
Isten hozott, Royce! – mondta végül, de szinte alig nézett rám.
-
Szia, anya!
-
Elhoztad egy barátod?
-
Ne haragudj, hogy nem szóltam előre!
-
Semmi baj, megoldjuk – biztosított Keathez lépve. – Grace Bow vagyok, Royce
édesanyja.
Keaton
arca érzelemmentes, de látszott rajta, hogy feszült. Mérges és dühös. Haragos.
Bármit is tehet anya, az az érzésem, Keaton sosem bocsájt meg neki, amiért
elfordult a lányától. Mert még élt.
-
Keaton Enoch – fogtak kezet.
-
Csá, Rocye! – intett nekem Kav a konyhából, majd felsétált az emeletre.
-
Hát ez jól ment – dünnyögtem magamban.
Hú... :/
VálaszTörlés:// jó lett!! Folytasd!!:))
VálaszTörlés