- Tulajdonképpen ez már nem vita tárgya, a döntés megszületett
– vonta meg a vállát az apa, szokásos módján kezelve fia indulatosságát.
- Akkor lelépek a fenébe! – toppantott Draco haragosan.
- A házból se jutnál ki, nemhogy az országból – jelent meg egy
apró mosoly a büszke apa arcán.
- Akkor maradandó károsodást okozok a testemen – lendült
bele Draco az ötletelésbe.
- Ó, ugyan kérlek. Sosem ártanál a tökéletes külsődnek
– villant meg huncutul az idősebb Norcross tekintete,
jól ismerve fiát.
- Akkor feldobom a talpam!
- Ez azért némi túlzás, Draco.
- Jó – hagyta rá a fiú, hisz ezt maga se gondolta komolyan,
csak hevessége belesodorta egy meggondolatlan kijelentésbe. Így hát
ideiglenesen ugyan, de beletörődött sorsába és helyet foglalt az íróasztallal szembeni
fotelben, hátradőlve, kezeit karbafonva. – És meddig kell őriznem
ezt a libát?
- Ameddig csak szeretné.
- Az a szajha fog dönteni a sorsomról? – képedt el Draco.
- Ne mondj ilyeneket. Kedves lány – dorgálta fiát apja.
- A kedves emberek nem kényszerítenek olyasmire, amit nem
akarsz – fintorgott Draco.
- Vettem a célzást – bólintott elismerve fia igazát az idősebb
Norcross, megértve fia ráirányuló finom kis célzását.
- Szóval ki ez a kiscsaj? – sóhajtott lemondóan a
fiatalabbik.
- Raelynn Castle.
- Ja, hát ezt eddig is tudtam – forgatta a szemét Draco.
- Az édesapja Oliver Castle és az édesanyja, Nora Castle
ügyvédek, ők alapították a Castle & Castle céget,
melynek természetesen ők a vezetői és névadói.
- Vágom. Az a kibaszott nagy hodály az Ötödik Sugárúton.
- Az lesz az.
- Egy szaros ügyvédgárda luxus pipijét kell őriznem?
- Ez a dolgunk, Draco. Megvédeni a befolyásos embereket és
családjukat – közölte, immáron vagy ezredszerre az alig őszülő ötven éves férfi fiával, mikor az bosszankodott.
- Megfenyegették a kis családot?
- Nem is egyszer. Az elítéltek hozzátartozói nem mind
értékeli az igazságszolgáltatást – jelent meg egy finom, de gúnyos mosoly az idősebb
Norcross szájának sarkában, mely kísértetiesen hasonló volt fiáéhoz.
Vagy inkább fordítva.
- Bármi alapja is van a nagy féltésnek?
- Természetesen. Vannak testőrök, egy egész gárda, de bizonyos körülmények miatt Raelynn
személyi vigyázója kiszállt, nem meghatározott időre.
- Ezt a csírát kell nekem helyettesíteni?
- Így is mondhatjuk – bólintott az apa. – Ebben mindent
megtalálsz – csúsztatott át az asztalon egy mappát, melyre Draco lekicsinylő
pillantást vetett.
- Légy résen, öregember! – állt fel, hóna alá csapva a
mappát. – Amint egy másodpercre is lehunyod a szemed, megszököm!
Ezzel a mondattal hagyta el apja dolgozószobáját Draco és a
saját hálórészébe vonult. Este révén lezuhanyozott, megmosta világosszőke,
már-már ezüstös haját, majd fekete selyemköntösébe bújt, melynek szegélyét piros csík díszítette és visszavonult a szobájába. Levetette magát bőrkanapéjára és kezébe vette az aktát, amit korábban apjától kapott.
Bár Draco nem lelkesedett különösebben apja kiváló minősítésű
testőrséget biztosító vállalkozásáért, sem a munkájáért, sem a rákényszerített képzésért, sem a saját melóiért.
Ettől független alapos volt. Úgy gondolta, ha már belekerült ebbe a szarba, akkor jól
fogja csinálni ezt is, mint mindent. Hibátlanul.
Az információk szerint a lány védelme huszonnégy órás és
azért vesznek fel egy ilyen - elmondásuk szerint - zöldfülűt,
mint Draco, mert nem akarják, hogy szemet szúrjon a testőr
a fiatal, huszonegy éves lány mellett. Anyátok a zöldfülű!
Ennyi volt az ifjú, huszonnégy éves testőr
reakciója a munkáltatói irányába. Persze,
egyelőre csak magában mondta, de nagyban tervezett hangot is adni gondolatainak
az első találkozás alkalmával.
Következő rész:
Előző rész:
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése