Raelynn Castle elégedett volt az életével.
Nyilván jobb lett volna rá leselkedő veszélyek nélkül, mondjuk szüleinek
néhány fokkal könnyebb hivatásával. Azonban Raelynn nem neheztelt rájuk emiatt, nem
aggódott a testi épségéért és nem zavarta a testőrök tömege sem. Sőt,
mi több, legtöbbjükkel igen jó kapcsolatot is ápolt. Ott volt a biztonsági főnök, Jeff, aki már-már olyan volt a lánynak,
mint egy szeretetteljes, de mindig komoly nagybácsi. Aztán Chen és Boom, aki
hasonló életkorban jártak, ezért remekül megértették egymást. Boom volt az
ügyeletes szépfiú, Chen a kötekedős, nagy hangú. Larry pedig, bár
kicsit idősebb volt náluk, ő
számított az olykor kissé abszurd humorú poéngyárosnak.
A fiúk elérték, hogy Raelynn ne érezze olyan magányosnak magát a szigorú
szabályok között.
És ott volt Tul. Ó, istenem! Mennyire hiányzott neki a legjobb barátja! De
persze Tul távozása azt is magába foglalta, hogy nem léphetett kapcsolatba
egykori védencével, a férfi pedig sosem volt egy szabályszegő
alkat.
Ezekkel a gondolatokkal nyitott be tágas fürdőhelységébe Raelynn. Esténként szeretett egy forró fürdő keretében elmerülni a nagy porcelánkádban és olyan dolgokra
gondolni, amik elszomorították. Az előhelységben levetette ruhái
nagy részét, feltűzte a haját, majd fehérneműben tovább indult a fürdő nagyobb részébe.
Ott azonban igen meghökkentő
meglepetés fogadta egy váratlan
vendég képében.
- Ne... Ne merj kiabálni! - szegezte rá a kissé remegő
hangú ötvenes pasas a fegyverét.
- Üdv! - köszönt Raelynn. Nem jött zavarba, nem állt neki takargatni magát, nem
tett semmi hirtelen mozdulatot, vagy meggondolatlan lépést. - Segíthetek?
Raelynn testőrök nélkül sem volt védtelen.
- A fiam...
Raelynn hamar kiszúrta, hogy a férfi csaknem egész testében reszket, így arra
talált következtetni, hogy vendége bizonyára nem gyakran tör rá fürdeni készülő
lányokra.
- Mi történt a fiával? - érdeklődött óvatosan és halkan, nehogy megijessze a férfit.
- A szüleid! - tört ki a támadóból
fájdalmasan. - Börtönbe záratták! Pedig ő nem... Nem tett semmit.
Ártatlan!
Pisztolyának csöve, mely időközben lejjebb ereszkedett, most megint Raelynnre szegeződött, mellyel a lány bátran nézett farkasszemet.
- Nyugodjon meg - kérte a férfit. - Semmi értelme lelőnie, csak ront a helyzetén. Beszélek a szüleimmel, hogy vizsgálják felül az ügyet. De menjen el. Hamarosan megérkeznek a biztonságiak és ha itt tálalják, már semmit nem tehet.
Pontosabban Draco fog megjelenni másodperceken
belül, a lány eddigi ismeretei és tapasztalatai alapján pedig először őt, Raelynnt fogja megfojtani, amiért nem ellenőriztette
a fürdőt mielőtt bejött, majd a férfit is,
amiért ily módon idetolta a képét.
- Nem hallgatnak meg! El kell... El kell rabolnom. Akkor visszaadják.
Cserébe.
A férfi erősen izzadt, szaggatottan lélegzett
és össze-vissza beszélt. A
lánynak megesett rajta a szíve. Úgy vélte, a férfi csak tenni akar a fiáért,
talán igaza is van, csak tanácstalan és fél. A félelem pedig nagy úr.
Épp mondani készült valamit, mikor kivágódott az ajtó és egy szőke
férfi lépett be rajta, fagyos
tekintettel. Menet közben magához vett egy törülközőt,
de nem állt meg Raelynnél,
csak elhaladva mellette a lány hátára terítette az anyagot.
- Menj ki! - utasította hidegen.
- Nem! - kiabált kétségbeesetten a férfi, ezúttal Dracora szegezve fegyverét.
Raelynn gúnyos mosolyt várt vigyázójától és egy még gúnyosabb megjegyzést,
miszerint jobb is neki, ha lelövik, legalább végre abbamarad a Castle házban
eltöltött szenvedése.
Draco azonban semmi ilyet sem mondott, teste továbbra is merev maradt és
Raelynn kiszúrta, hogy testőre pont úgy áll előtte, hogy meg tudja
védeni mindennemű támadástól.
- Uram! Tegye le a fegyvert! Még a végén maga is börtönbe jut! - kérte a törülközőbe
bugyolált lány.
Raelynn jól tudta, hogy Draco elegáns kardigánja alatt ott lapul a
saját fegyvere és bizonyára okkal nem veszi elő. A lány hirtelen nem tudta, mit kellene tennie. Hisz Tullal összeszokott páros
voltak, ismerte a technikáit, a probléma kezelő módszereit, hogy egy ilyen
helyzetben mit tenne és mondana. Ám az előtte álló szőke
férfi nem Tul volt, hanem
Draco Ellington Norcross, aki történetesen pont előbb
tett tanúbizonyságot arról, hogy egyelőre kiismerhetetlen.
Tul megnyugtatta volna a fegyveres támadót, míg az magától oda nem adta volna
pisztolyát, de Draconak úgy tűnt, más tervei vannak. Hirtelen felgyorsultak a dolgok,
szinte másodpercek leforgása alatt történt az egész, Raelynn csak annyit
látott, hogy az egyik pillanatban még szemben állnak a behatolóval, a következőben
pedig már Draconál a fegyver, az ismeretlen férfi pedig sűrűn
pislogva, értetlenül tartotta a levegőbe
immáron üres kezét.
Ezekután rontott be néhány biztonsági és hátracsavarva a támadó kezeit nekiálltak kivezetni őt a fürdőből.
- Kérem... Segítsen! - nézett meg utoljára Raelynnre a férfi könnyes szemekkel.
Előző rész:
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése