🎃 A vonzás törvénye – Halloween-i különkiadás 1.rész 🎃

A sztori teljesen független az eredeti történettől, a szereplőket egy teljesen más kontextusba, környezetbe helyeztem át. A cél a szórakoztatás, hogy ne maradjatok teljesen vonzás törvénye részek és szereplők nélkül, viszont semmire nem érdemes következtetni az eredeti történetet illetően. Mindenki olyan lesz, mint a sztori nagy részében – tehát az alku felbontása előtti időszakban (Cage barátságos, Rhett hűvösebb, csipkelődő, de már jobb a viszonya Serével, Ace Serére hajtós,, de nincsenek együtt), tehát a személyiségük független attól, ahol tart most a sztori, csak úgy adják önmagukat. 🎃🎃

Október 31. csütörtök

Nagyot sóhajtva eresztettem le vállaimat a helyi ruhabolt fogasai előtt szobrozva. Komolyan választanom kellene ezek közül a jelmezek közül? Nem kellett volna az utolsó pillanatra hagynom a vásárlást. Nem kellene elmennem a hülye jelmezes buliba. Vagy elmehetnék jelmez nélkül…

Nézzük még egyszer, mik is voltak: egy szörnyen eredeti, csicsás zöldes-lilás boszorkányruha, egy ormótlan nagy narancssárga tökkosztüm, egy ijesztő véres gyilkosbohóc szerkó, a lehető legelcsépeltebb Harley Quinn jelmez, meg egy fehér, tollas, unikornis szerelés. Plusz volt még egy rakat tipikus csontvázas, macskás, vámpíros, börtöntöltelékes, múmiás, ördögös, szellemes, zombis, kalózos, sőt még zombikalózos (!) hacuka is. Gyakorlatilag 20 perce álltam a két sornyi jelmezhalom előtt és csak meredtem magam elé, hátha egyszercsak az egyik átváltozik valami kevésbé kliséssé. Persze mondanom sem kell, hogy ez csak időpazarlás volt, mert nem történt semmi hasonló.

- Segíthetek? – jelent meg mellettem a semmiből egy öreg anyóka és kedvesen rám mosolygott.

- Hát… Köszönöm. Van valami tippje, melyik jelmez illene hozzám? – érdeklődtem amolyan „nekem már mindegy” alapon, hátha a néni készségesen kisegít valami egészen tűrhető darabbal.

- Buliba mész kedveském? – kezdett matatni az egyik konténerben, amit mellesleg csak egy zsámolyra felállva ért el.

- Igen. Nem én vagyok itt az első vevő, igaz? – tippeltem kicsit közelebb hajolva, hátha meglátom, mit is keresett ennyire.

- Ez az egyetlen jóravaló jelmezbolt ide s tova a környéken – egyenesedett fel az idős hölgy, majd úgy tűnt, lekászálódna az emelvényéről, így gyorsan a kezemet nyújtottam, hogy segítsek neki.

- Tehát mindenki idejött – értelmeztem a hallottakat, mire a néni bólintott egyet és továbbra is karomba kapaszkodva odébbslattyogott.

- Bár meg kell mondjam, te vagy az egyetlen, aki az utolsó pillanatra hagyta a dolgot – sandított fel rám sokatmondóan.

- Kár volna tagadnom, hogy semmi ötletem nem volt - ismertem el, hisz tényleg nem sok vesztenivalóm akadt.

- Neked adom a legjobb jelmezem, gyermekem! – engedett el a néni, majd eltűnt egy függöny mögött, ahonnan utána monoton motyogás és pakolászás hangja hallatszódott ki.

- Biztos benne? – szóltam utána kissé tétován, mert nem igazán láttam a logikát abban, hogyan is érdemeltem ki a legjobbat.

- Hova is tettem? – tűnődhetett a néni a függöny másik oldalán, válaszra sem méltatva engem. – Áh! Meg is van! – lépett ki egy kopott, kissé viseletes varázslószerkóval a kezében.

- Ez a legjobb jelmeze? – szaladt ki a számon meggondolatlanul a némileg kételkedő kérdésem.

- Bízz bennem, drágaságom – nyomta a kezembe a ruhákat titokzatos arccal, szerencsére túllépve a sértő megjegyzésemen. – Ez a legjobb.

- És egészen tuti, hogy az enyém lehet?

- Volt itt valaki, akinek odaadtam volna, de inkább mást választott. Ő még érdemes lehetett volna rá – merengett a néni hangosan. Hát, hirtelen nem tudtam, megtisztelve érezzem-e a magam, amiért csak ketten érdemeltük ki a legjobbat, vagy inkább aggódjak, amiért csak egy kopott, koszos, sablonos varázslószerkóra voltam érdemes.

- Rendben – szorítottam meg vonakodva a vállfát, mert nem igazán láttam értelmét vitatkozni a magabiztos nénivel és főleg nem állt szándékomban leszólni az általa legjobbnak titulált jelmezt. – Akkor ezt megveszem.

A kasszánál fizettem, a néni pedig egy szatyorba rejtette a kosztümöt és kellékeit, majd búcsúzóul annyit mondott:

- És ne feledd! Egy jó varázsló csak kimondja, amit el szeretne érni!

A kissé furcsára sikeredett látogatásomat a jelmezboltban egy otthoni készülődés követte. Szépen előhalásztam a jelmezt, elegánsan megragadva a szatyor alját és megfordítva azt, az egész tartalmát kiráztam az ágyamra. Először belebújtam a földig érő fekete szoknyával rendelkező ujjatlan ruhába, mely itt ott csipkés borítású volt (néhol meg viseletes és szakadt), sötétzöldes árnyalatokkal átszőve és becsatoltam a derekán lévő szerény véleményem szerint túlméretezett övcsatot. Majd fogtam a gyűrött, fekete köpenyt, amelyet belseje sötétes zöld színben pompázott és a hátamra kaptam, végül pedig egy világosabb zöld szalaggal összefogtam a nyakamnál. Ezekután belebújtam a fekete, könyékig érő kesztyűkbe és a fejembe nyomtam a tipikus csúcsos, bársonyos varázslósapkát, aminek mintázata természetesen tökéletesen passzolt a köpenyéhez, tehát fekete és zöld árnyalat váltakozása díszítette. Szerencsére lábbeli nem járt a szereléshez, így egyszerű tornacipőt húztam és kivételesen feldobtam egy kis sminket az arcomra. Régebben vettem egy fekete rúzst, aminek azóta sem vettem hasznát, hisz az ember nem keni feketére csak úgy a száját egy átlagos hétköznapon. Most viszont végre eljött az ideje, hogy kipróbáljam és viselhessem, így habozás nélkül felvittem az ajkaimra és elégedetten állapítottam meg, hogy egészen jól állt. Mivel nem voltam egy nagy mester a sminkelés tekintetében, nálam ezt a fogalmat kimerítette a szempillaspirál és az alapozó használata, a szememet anya festette ki ilyen zöldes-feketésre, amit valamiért füstös sminknek nevezett. Összességében jól néztem ki. Varázslatosan. Végezetül magamhoz vettem a nevetségesen egyszerű fekete varázspálcámat, melynek két vége fénykorában zölden pompázhatott, most viszont már kissé lekopott róla a festék.  

A napokban hozom is a következő részét ennek a kis poénos különkiadásnak, addig is kaptok 24 órát, hogy a kommentekben megtippeljétek, vajon milyen jelmezben lesznek a többiek. Egy nap múlva én leszek az aranyhal kosztümös írónő és aki eltalálja valamelyik szereplő (netalán több karakter) jelmezét, annak teljesítem egy kívánságát. (Na, jó, ez talán túlzás. Mondjuk inkább azt, hogy megpróbálom. 😅 )

Következő rész: 
https://csillagokhullas.blogspot.com/2019/10/vonzas-torvenye-halloween-i-kulonkiadas.html

Előző rész:

https://csillagokhullas.blogspot.com/2019/09/a-vonzas-torvenye-101resz.html