🎃 A vonzás törvénye – Halloween-i különkiadás 3.rész 🎃

- Mi a jó élet történik? – szólalt meg a csontváz Rhett hangján, amitől kivert a víz.

Gyorsan végigtapogattam magamat, majd szembeálltam egy nagyobb ablaküveggel, addig vizslatva a tükörképemet, míg teljesen meg nem bizonyosodtam arról, hogy rajtam minden rendben volt. Érdekes módon semmim nem változott.

- Na, jó. Ez valami hülye poén, igaz? – meredtem Ace-re mérgesen, mert nyilvánvalóan rágyanakodtam a leginkább.

- Miért enkem gyanúszítgatsz? Fhogalmam szinc, mi van! – ellenkezett rögvest és az abszurd helyzethez képest nevetni támadt kedvem a pösze beszéde hallattán. Annyira nem passzolt hozzá!

- Khm – köszörültem meg a torkom és a csontváz elé léptem. – Rhett?

- Mi van már? – förmedt rám, szájának csontjai koccanó hanggal csapódtak össze mindegy egyes szava után.

- Tényleg te vagy az? – vizslattam őt alaposabban, de ahogy haladt le a tekintetem, konstatáltam, hogy még ha csupa csont is, mégiscsak meztelen. – Jesszus, tök pucér vagy!

- Egy csontváz vagyok! – mozgatta állkapcsát idegesen. Vagy is hát csak próbálta idegesen, de nem sok jött át belőle.  

- Attól még igazán lehetne rajtad egy lepel – vetettem fel és láss csodát, egy fehér lepedő alászállt a semmiből és befedte vele Rhett testét. Illetve a csontjait.

Ace abbahagyta fogainak rángatását, Cage feladta a sisakjával való küzdelmét, Rhett pedig lehajtotta fejét és megszemlélte vadonatúj ruháját.

- Ez furcsa volt – mondtam ki négyünk ugyanazon gondolatát hangosan.

- Hfonnan került ide esz ah szucc? – pillantott fel az égre Ace értetlenül.

- Azt mondtad, lehetne rajtam egy lepel és lett! – mutatott rám csontos ujjaival Rhett.

- Mégis hova akarsz kilyukadni? – fontam karba a kezem lesajnálóan, majd horkantva felnevettem. – Hogy varázsoltam?

- Történtek ennél furcsább dolgok is mostanában – jegyezte meg halkan Cage, de senki nem foglalkozott a kis kommentárjával.

- Nyilván, te tökkelütött! – próbált Rhett mérgesen nézni rám, de hát nem voltak szemei.

- Minek nézel te engem? Valami mágikus teremtménynek? – hökkentem meg elsőre, aztán leesett, hogy annak fényében, ami velük történt, végül is elképzelhető. – Ja, várjunk. Tényleg az vagyok.

- Nem tudom, feltűnt-e, de mi itt mind kisebb-nagyobb változásokon mentünk keresztül – kezdte nyugodtabb stílusban Rhett a szónoklatát.

- Nagyon nem jön ám át a gúnyolódásod ezzel a külsővel – eresztettem meg egy szívélyes mosolyt. – Kár erőlködnöd.

- Varázsolj vissza! – förmedt rám.

- Mégis hogyan?

- Mit tudom én! Ahogy az előbb is tetted!

Hm. Felvetettem, hogy lehetne rajta lepel és lett. Ésszerűnek és egyszerűnek tűnt. Csak kimondtam, amire vágytam és az megtörtént. Ez ismerősnek hatott. Mit is mondott a néni utoljára?

 És ne feledd! Egy jó varázsló csak kimondja, amit el szeretne érni!

Szóval…

- Legyen vodkás-dinnyés ital a kezemben – mondtam ki hangosan, megpróbálva a dolgot és a hatás kedvéért a kezeimet is kinyújtottam, tenyérrel felfelé, várva a csodát. Amint a szavak elhagyták a szám, ragacsos, piros lötty kezdett végig folyni a kezemen. Olyan volt, mintha valaki egy pohár folyadékot öntött volna a tenyerembe, ami eleinte megtelítette a kezeim által formált mélyedést, majd szépen lefolyt a különböző lyukakon. Felnéztem és konstatáltam, hogy a három fiú döbbenten meredt rám. Illetve csak Ace, Rhett-nek ugyanis továbbra sem voltak szemei, Cage-ét pedig eltakarta a sisakja, de feltételeztem a megrökönyödésüket.

- Hupsz! – vigyorodtam el szórakozottan, majd jól irányzott mozdulatokkal leráztam a kezemről a rajta maradt nedvességet, de persze ettől még ragadt mindenem rendesen. – Nem voltam teljesen világos. Na, még egyszer. Legyen egy pohár vodkás-dinnyés ital a kezemben!

- Mit művelsz? – kérdezte végül hűvösen Rhett, miközben én szívószálat is varázsoltam magamnak, megszárítottam a kezeimet és immáron elégedetten szürcsöltem az italomat.

- Gyakorlok – feleltem.

- Mi van, ha véges számút tudsz csak varázsolni?! Erre akarod elpazarolni? Miközben én egy csontváz vagyok?

- Nem hiszem, hogy vissza tudnálak változtatni – vontam meg a vállam. – De tessék, megpróbálom. A csontváz változzon vissza Rhetté!

- Szemmi – ingatta a fejét Ace a barátját figyelve.

- Hát ez csodálatos – pufogott a csontváz, majd fogta magát és megelégelve az egészet elvonult.

- Hé, Szépszégem! – kocogtatta meg a karomat finoman Ace. – Eszetleg megszabadítanál eszektől? – bökött a hatalmas szemfogaira.

- Mibe fogadunk, hogy egy csajt se tudnál felszedni pöszén? – vigyorogtam rá remekül mulatva rajta.

- Engem nem ah vér éltet, hanem ah nők! – vágta rá rögvest, kihagyva a számára nehezebben kiejthető betűket.

- Hát ezt mindjárt gondoltam! – forgattam a szememet, majd a fogaira böktem. – Legyenek megint normálisak a fogaid!

- Megint szemmi – sóhajtott Ace csalódottan.

- Hát ez várható volt – jegyezte meg Cage, aki ezidáig nem nagyon hallatta a hangját. – Úgy fest, odáig nem terjed a hatalmad, hogy visszaváltoztass minket.

- Kapsz abban rendesen levegőt? – érdeklődtem a sisakjára pillantva.

- Az utóbbi három percben kifejlesztettem egy technikát, azóta igen – érkezett a válasz.

- Szegénykém! Nem felhajtható a sisakrostélyod? – pislogtam nagyokat.

- Nem igazán.

- Hátha ez megoldható.

Előhalásztam a kopott varázspálcámat, de azt kellett látnom, hogy sokkal jobb állapotban volt, mint mikor elhoztam a boltból. Fényesen ragyogott, semmi kopás vagy karcolás nem volt rajta, sőt egyenesen szikrázott. Lenéztem a ruhámra és feltűnt, hogy sehol sem akadt rajta gyűrődés vagy szakadás, összességében sokkal jobban nézett ki. Talán ez az én nagy változásom. Az ócska gönceim kikupálódtak és még varázsolni is tudok. Ezért mondta a néni, hogy ez a legjo…

- Srácok! – kiáltottam fel, mire mindketten összerezzentek. – Rájöttem!

- Hát épp ideje volt! – került elő a szarkasztikus csontváz, immáron farmerben, pólóban, zakóban és baseballsapkában.

- Te talán kitaláltál valamit? – kontráztam azonnal.

- A hülyének is nyilvánvaló, hogy a jelmezeink miatt van.

- Hah! – böktem felé kárörvendően. – El kellett volna fogadnod a varázslószerkót. Most itt csörömpölhetsz ki tudja meddig.

- Bocs, hogy közbevágok, de Sere, mintha említetted volna, hogy van egy ötleted, mielőtt megfulladok – kanyarodott vissza a korábbi témához Cage kissé kétségbeesetten.

- Jaj, egészen megfeledkeztem rólad! – kaptam a szám elé a kezem sajnálkozva. – Legyen egy felhajtható sisakrostélya – érintettem varázspálcám szórakozottan a fejére szorult vashoz és az ötletem ezúttal sikeresen be is jött. Cage a világ leghatalmasabb lélegzetvételével szívta be a levegőt, mikor arcának 60%-a sikeresen ismét érezhette a kellemes esti szellőt.

- Mit találtál ki? – sóhajtott Rhett kissé megnyugodva. Bizonyára az hatotta meg, hogy a barátja ismét kapott levegőt.

- A néni mágikus jelmezei lehetnek a ludasok. Észrevettétek, hogy egy csomóan eltűntek? Szerintem csak az maradt itt, aki szintén ott szerzett ruhát. Rhett, mi a pálya odabent?

- Elszabadult a pokol – vonta meg a vállát két elegáns roppanás közepette.

Következő rész:

https://csillagokhullas.blogspot.com/2019/10/vonzas-torvenye-halloween-i-kulonkiadas_23.html

Előző rész:

https://csillagokhullas.blogspot.com/2019/10/vonzas-torvenye-halloween-i-kulonkiadas.html