Február
18. kedd
- Ezt nem hiszem el! – kiáltott fel Eszti,
székét erőteljesen hátralökve pattant fel, szemét le sem
véve telefonjának kijelzőjéről. A keddi duplamagyar közötti szünet révén
mindenki a teremben pihengetett és foglalta el magát.
- Na, mi van?
Selena és Justin megint összejöttek? – kérdezte Krisz, miközben a telefonján játszott.
Kíváncsian meredtem rá, hogy vajon mióta tudja, hogy Eszti shippeli őket és hogy nagyon képben van az efféle celebhírekkel
és érdeklik őket.
- Már mondtam neked, hogy Jus megházasodott –
legyintette le Eszti mellékesen.
- De elhagyhatta a nőjét Sel-ért – adta meg a logikus magyarázatot Krisz.
- Justin nem
olyan – kelt kedvence védelmére Eszti.
- Minden férfi
olyan – vágta rá Krisz, továbbra is a játékra összpontosítva.
- Valóban? – irányítottam
tekintetemet Konrádra, aki szintén a telefonját bújta. Mikor konstatálta, hogy épp
rá meredek, felnézett, majd körbepillantott, hogy a kérdésem biztos neki szólt-e,
majd megrázta a fejét.
- Dehogy. Királynak
fogalma sincs a férfiakról.
- A nőkről se sok – tette hozzá Bence vicceskedve, mire Krisz nevetve meglökte
a vállával.
- Ezt nem
akarom pont tőled hallani.
- Ja, talán
Konrád az egyetlen férfi köztünk, hisz ő felszedte Lucát – értett egyet mögülünk Anti, aminek hallatán természetesen azonnal
elpirultam, míg Konrád megint kicsit lemaradva emelte fel a fejét a nevének
említése végett. Ismét körbenézett, majd magára bökött.
- Én?
- Te, hát! – csapta
hátba lelkesen Tibi, aki pont mögötte ült.
Konrádot
váratlanul érte a csapás, így kissé előrebukott, majd sikeresen visszatornázta magát és leengedte kezében
tartott telefonját.
- Hát az tény,
hogy felszedtem Lucát - vonta meg a vállát egyetértően, mire még jobban elvörösödtem, de azért kommentáltam a dolgot.
- Vagy én
szedtelek fel téged – emeltem fel az ujjam, Konrád pedig elmosolyodott és
játékosan rám kacsintott.
- Ti mind
facérak vagytok, srácok? – érdeklődött végül az osztálytársainktól.
- Nekem van
barátom – jegyezte meg halkan Regi az utolsó padsorból.
- Komolyan? –
csillant fel Eszti szeme lelkesen és épp belelendült volna a kérdések
áradatába, mikor Dominik közebeszólt.
- Valami hírt akartál közölni, nem? – Úgy tűnt, ő az egyetlen, aki még emlékezett, hogy is lyukadtunk ki a jelenlegi
témánál.
- Ó, tényleg! – kapta szája elé a kezét Eszti
izgatottan. – Nem fogjátok elhinni milyen cikket találtam!
- Mondom, hogy a Jelena megint él – vágott közbe
ismét Krisz.
- Hallgass már, Orova! Nem érted, hogy nem erről van szó? – dühöngött az első padban kissé váratlanul Klaudia.
- Te talán nem
shippeled őket? – ragadta meg a lényeget
Krisz, szándékosan idegesítve Klaudiát, meg feltehetőleg mindenki mást.
- Nem feccölök
energiát reménytelen dolgokba – fonta karba kezeit Klaudia kikérve magának a
feltételezést.
- Szóval,
elfogadtad, hogy Jus megházasodott? – próbálta értelmezni a hallottakat Krisz
komoly képpel.
- Halljuk a
hírt! – fakadt ki Klaudia.
- Jól van, na.
Nem kell ilyen idegesnek lenni. Hát azt mondtad, elfogadtad! – mentegetőzött Krisz, mire Eszti megdobta egy galacsinnal.
- Elég legyen!
Van rólunk egy cikk a Magyar Kosárlabda Magazinban! – mutatta fel a telefonját,
majd rájött, hogy ezt így senki nem látja, ezért gyorsan megosztotta a közös
facebook-csoportban.
- A BKEG legújabb felfedezettjei, a 14-15 éves
korosztályba tartozó kilencedikesekből álló osztály megszerezte első győzelmét az országos bajnokságban – kezdte a cikk felolvasását Csenge.
- Várjál már! –
hőbörgött Krisz, aki még nem fejezte be a pályát a
játékban, ezért nem nyitotta meg az Eszti által küldött oldalt. – Mi a cím?
- A BKEG legújabb csapatának első győzelme – olvastam fel ámulva.
- A 16 tagú osztály Szekeres Vilmos volt
kosárlabdázó vezetésével sikeres győzelmet aratott, mellyel a budapesti kosárlabda akadémiája ismét
bizonyította rátermettségét – folytatta az olvasást Bence hadarva.
- Volt
kosárlabdázó? – nézett fel végre Krisz a telefonjából.
- Az edző neves játékos volt, de elszakadt a térdszalagja a túlterhelés
miatt, ezért úgy döntött, edző lesz, hogy megakadályozhassa az
efféle sérülések bekövetkeztét – vonta meg a vállát Konrád, mintha ez az
információ mindenki számára egyértelmű lett volna. A döbbent arcok láttán azonban arra következtettem, nem sokan voltunk
tisztában ezzel.
- Komolyan? – ingattam
a fejem hitetlenkedve.
- Ezt nem is
tudtam – meredt maga elé Eszti szomorúan.
- Úgy tudom,
van is egy kezdeményezése, melyben a túlterhelés ellen küzd. Sokan sérülnek
emiatt – magyarázta Konrád.
- Erre totál nem számítottam! – törte meg a
csendet Krisz, mire Konrád egy amolyan „ne már, haver” pillantással díjazta.
- Nem nagyon mértétek fel a terepet, mi? –
kérdezte, de nem vádlón, csupán tárgyilagosan.
Az ilyen esetekben ütközött ki Konrád elhivatottsága
a kosárlabda terén. Ugyan nem volt egy éltanuló és felkelni sem tudott időben, de ha kosárról volt szó, a figyelme,
pontossága, odafigyelése és tájékozódása a sokszorosára nőtt és a legtöbb esetben mindenkin túltett. Neki tényleg
ez volt a legfontosabb.
- Név szerint
említik a játékosokat! – szólt közbe Vivien, aki tovább olvasta a cikket. – Herczeg Konrád 20 pontot szerzett, Pap
Dominik és Orova Krisztián fejenként 14-et. A csapat összhangja, taktikái és
felállása szakszerűségről tett tanúságot, a csapat egyetlen komolyabb hiányának az egész pályás védekezés bizonyult.
A tegnapi
edzésen lévő megbeszélés során Vili bá
tájékoztatott minket, hogy hány pontot dobtunk (én személy szerint 10-et), de
nem figyeltem eléggé a többiekére, így meglepett, hogy Konrád dobta a legtöbb
kosarat.
- 20 pontot
dobtál? – érdeklődtem az érintettől.
- Ezek szerint
– hagyta jóvá és nagyon úgy tűnt, neki nem ez az, ami számít.
- Nem nagyon
izgat ez a cikk, igazam van? – húzódtam kissé közelebb hozzá, a többiek pedig
tovább vizslatták telefonjukat.
- Hát nem –
értett egyet velem, felnézve a világ sporthíreiből, amiket éppen átfutott.
- Másokról
szeretsz olvasni, csak magadról nem? – próbáltam összerakni a képet.
- Nézd, Bokasérült
lány, engem érdekelnek a kosárlabdáról szóló hírek, mindet elolvasom, csak nem
hoz lázba, hogy mi is szerepeltünk egyben. Ebben csak tényeket közöltek, mert a
BKEG híres és kíváncsiak az új játékosokra. Nekem az a legfontosabb, hogy
játszhassak, hogy fejlődhessek, nem pedig az, hogy
népszerű legyek – magyarázta.
- Világos –
bólogattam nagyban. – Ettől függetlenül szerintem nagy
dolog, hogy név szerint megemlítenek.
- Téged is
megemlítenek – biccentett a kezemben tartott telefon felé.
- Mi? –
hökkentem meg, de mielőtt még odajutottam volna, hogy ismét nekilássak az olvasásnak Eszti megelőzött.
- A mérkőzés meglepetését Török Luca okozta, aki bár nem szerepelt a két kezdő ötösben, a harmadik negyedben pályára kerülése alatt zsinórban négy
kosarat dobott. Török Luca ezenkívül éles látását is bizonyította, több olyan
helyzetet is észrevett és kijátszott, amit csapattársai (és az irányítójuk) sok
esetben nem.
Atya gatya! Ezt
nem hiszem el! Külön kiemelték a nevem! Vili bá is pont ezeket dicsérte, de
miközben pályán voltam, nem is észleltem, hogy pontosan mit is csinálok, csak
élveztem, küzdöttem, játszottam. Nem voltam kezdő, egy negyedben kerültem csak pályára, de a sok edzés és kitartás meghozta a gyümölcsét.
Majd kicsattantam az örömtől.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése