Este 21.06
- Lassacskán széjjel kellene szélednünk - mondta Ol
gondterhelt arckifejezéssel.
- Még csak kilenc óra! - reklamált rögvest GD.
- Holnap korán kelünk - sóhajtott Evi bánatosan, majd Olhoz
bújt.
- Főleg Naugh - röhögte el magát Ol. Hát igen, Naugh
kelt a leghamarabb mindannyiunk közül. Én meg persze a legkésőbb.
- Azért átjössz reggel, ugye? - érdeklődtem
a barátomtól, akinek éppen az ölében trónoltam.
- Persze, átnyargalok egy csókra - bólintott, majd kis
hatásszünet után hozzátette. - Úgy se ébredsz fel rá.
- Mi van? - hökkentem meg.
- Ne mondd, hogy nem ismered el, hogy mélyalvó vagy - tárta
szét a karjait tehetetlenül.
- Oké, azt elismerem. De az kizárt, hogy kihagynám a búcsúcsókod!
- ellenkeztem.
- Azért majd igyekszem zajt csapni - cukkolt mosolyogva, amin
persze elfintorodtam.
- Ha-ha - álltam fel az öléből.
- Hová igyekszel? - kapta el a csuklóm.
- Hozok inni - biccentettem a kajás-innivalós asztal
irányába.
- Ülj le, hozok neked én - ajánlotta fel kedvesen, de csak
legyintettem.
- Köszi, megoldom. Te kérsz valamit?
- Egyelőre tele vagyok - lögybölte meg a poharának tartalmát Naugh.
- Oksi - indultam meg az asztal irányába, ahol épp Dodi
töltött magának narancslevet.
- Gyanús vagy te nekem - jegyeztem meg, mire felkapta a
fejét.
- Hogy én? - vágott ártatlan arcot.
- Igen. Figyeltelek ám. Onnan - mutattam a fotel irányába,
ahol eddig tartózkodtam.
- Onnan? - kérdezett vissza.
- Onnan - bólintottam megismételve.
- És mi kivetni valót találtál bennem? - kortyolt bele az
italába, miközben én tele töltöttem a poharam meggylével.
- Az átlagosnál több narancslét fogyasztottál az este -
közöltem fapofával.
- Narancslét - húzta össze a szemét bólogatva Dodi.
- Azt bizony. Bátorkodtam feltételezni, hogy nem szimpla
narancsléről van itt szó - hajoltam közelebb.
- Nem vagyok benne biztos, hogy tudom, mivel vádolsz - nevette
el magát szórakozottan.
- Alkohollal - suttogtam a lehető
leghalkabban, mire felém nyújtotta a poharat.
- Mit csináljak vele? - ráncoltam a szemöldököm.
- Szagolj! - adta ki a parancsot, én pedig engedelmeskedtem.
- Narancslé - fintorodtam el, mikor végeztem az ellenőrzéssel. Minden tiszta.
- Ez talán probléma? - mosolygott rám huncutul.
- Azt reméltem, lesz egy kis izgalom. Mire fel ez a sok
narancslé?
- Szomjas vagyok - közölte.
- Minden világos. Mi a helyzet? Döntöttél már? - érdeklődtem
kíváncsian.
- Még nem - felelte szűkszavúan.
- És mégis mikor tervezed? Majd huszonnegyedikén délelőtt?
- Az badarság volna - legyintett, amin persze a szememet
forgattam.
- Ja, nagy badarság.
- Ma este terveztem elhatározni magam.
- Szerintem menj haza. Légy a családoddal. Vagy maradjak itt
veled? Azzal se vicceltem, hogy hazaviszlek magammal - hadartam nevetve.
- Mindkettő csábító ajánlat, de még rosszabb lenne itt veled, mint otthon.
- Ez most nagyon jól esett - húztam fel az orrom.
- Úgy értem, a tudat, hogy gondot okozok neked és a
családodnak… Nos, nem kellemes - pontosította, hogy megértsem.
- Jól van. Akkor töprengj rajta még egy kicsit. Nem örülnék,
ha itt maradnál egyedül - készültem visszaindulni a többiekhez. - Holnap még
látlak?
- Persze, itt leszek.
Következő rész:
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése