Hóesés

2017. december 16., szombat

Töréspontok, 2.rész


A fickó kivitt a színpadról, egyenesen hátra, a backstagebe. A Baekhyun feliratos ajtó előtt megállt, benyitott, bevitt, majd lerakott a kanapéra. Előkapta a telefonját és beszélgetésből ítélve egy orvost hívott és Baekhyun parancsára azonnali hatállyal iderendelte. Mikor végzett a hívással gyanakodva nézett le rám. 
- Tényleg megsérültél? - Értettem, mire megy ki a dolog.
- Azt hiszem - nyögtem ki.
- Véletlen volt? - Mi van?
- Vannak rajongók, akik eltörik a kezüket egy kis figyelemért? - szaladt fel a szemöldököm, mire a bizti őr tekintete kissé ellágyult. 
- El se hinnéd, mik meg nem történtek már – sóhajtott egy nagyot. – Fogalmad nincs, mikre képesek a rajonóik.
- Azért valamennyi van, hisz én is egy vagyok közülük – vontam meg a vállam.
- Nem tűnsz valami őrültnek jegyezte meg jelentőségteljesen lepillantva rám.
- Csak jól titkolom, így köthettem ki Baekhyunnie szobájában – kacsintottam az őrre huncutul, aki ezen fáradtan elmosolyodott.
- Na, mutasd a csuklód! – guggolt le elém, én pedig vonakodva ugyan, de elé toltam a sérült bal kezemet.
- Ez elég csúnya – vizslatta a sötétlilás bőröm és a megdagadt csuklóm. Pokolian fájt. Mázli, hogy a fájdalomküszöböm mindig is magasan volt.
- Na, mondja, látott már ilyen törést direkt? – vigyorodtam el.
- Ilyet még nem – ingatta a fejét. – De volt már olyan, aki bevállalt ilyesmit.
- Pedig elég nagy butaság. Képzelje el, ahogy ott állok ilyen törött, csúnya kézzel és mondjuk Baek észre sem vesz – pislogtam nagyokat, a lehető legártatlanabb arckifejezéssel.
- Elképzeltem.
- Semmi értelme nem lett volna a kezem eltörésének – folytattam az eszmefuttatásom, amikoris Baekhyun teljes és életnagyságú valójával berontott az ajtón.



Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése