Csillaghullás: Töréspontok, 4.rész

2017. december 18., hétfő

Töréspontok, 4.rész

- Máris beviszem a kórházba! – közölte Baek halál lazán.
- Oké, erre tényleg semmi szükség – tartottam fel a kezem.
- Gyere – állított talpra Baekhyun és közölte a biztonsági őrrel, hogy ő is velünk jön.
- Baek, be tudok menni egyedül – szorítottam meg egy pillanatra a fiú karját.
- Elviszlek és kész, erről nem nyitok vitát közölte ellentmondást nem tűrő hangon. Úgy voltam vele, eleget ellenkeztem, ha már ilyen makacs, akkor kiélvezem a társaságát. Egy ismeretlen nő jött be, átnyújtott Baeknek egy fekete baseballsapkát, egy napszemüveget, egy maszkot, ő pedig hamar fel is vette mindet. Aztán átvette a nőtől a szett másik ugyanilyen három darabját és engem öltöztetett bele.
- Hát, ezekután tuti nem ismernek fel – dünnyögtem szórakozottan.
A biztonsági őr kikísért minket hátul, egészen a egy hatalmas, fekete autóig, ahol aztán mind a négyen bepattantunk. Elől ült a sofőr, mögötte a biztiőr és a doki, hátul pedig Baek és én. Nem volt semmi tolongás, ugyanis mindenki a koncert arénában tartózkodott a fan meetingre készülve. Vajon nem baj, hogy Baek nincs ott? De, nyilván baj. Azonban nem mertem szóvá tenni, csak ültem csöndben és néha a kedvenc idolomra pillantottam, aki a telefonját nyomkodta.
Hamar megérkeztünk a kórházba, ahol már a Park doktor mutatta az utat a VIP részleg felé.
- Mehetünk ám az általános részre is – jegyeztem meg halkan, mire Park doktor kérdően Baekre nézett, aki csak intett egy nemet a fejével. Hát, jó. Mikor megérkeztünk a röntgen részhez, Park doktor utána járt a dolgoknak és közölte, hogy várnunk kell egy ici-picit.
- Rendben, köszönöm – bólintott Baek, majd intett nekem, hogy üljünk le.
- Szóval – rakta el a telefonját és rám nézett. – EXO L* vagy?
- Aha – nevettem el magamat.
- Nem tűnsz olyan tipikus fannak vakarta meg a tarkóját.
- Annyira nem vagyok tipikus. Csak szeretem a zenéteket meg titeket. Ennyi – foglaltam össze röviden.
- Na, szép. Mi meg eltörtük a csuklód – nevetett fel hitetlenkedve ingatva a fejét.
- Gyakorlatilag nem ti törtétek el – emlékeztettem.
- Gyakorlatilag én voltam.
- Állj már le ezzel! Nem tettél semmi rosszat! – tört ki belőlem, mire kissé megilletődve nézett rám.
- De. Az én hibám. – Ez egyszerűen reménytelen.
- Mondjuk, ez még mindig jobb – sóhajtottam. – Volt, aki azt feltételezte, hogy direkt törtem el – pillantottam jelentőségteljesen a felettünk ácsorgó biztonsági őrre.
- Elnézést, hölgyem – hajolt meg, mire elnevettem magam.
- Ugyan, teljesen jogos volt. Megértem – legyintettem az ép kezemmel.
- Nem én vagyok a biasod*, igaz? – kérdezte hirtelen Baek.
- Valójában, de. Te vagy – bólintottam egy aprót. – Miért?
- Olyan nyugodt vagy mellettem – mondta ki őszintén.
- Hidd el, itt belül – mutattam a mellkasomra – sikítozom meg ugrálok.
- Akkor jó – mosolyodott el elégedetten, aztán megszólalt a telefonja, ő pedig fürgén a füléhez emelte.
- Rendben, hyung*. Máris ott vagyok.
- Hív a kötelesség – értelmeztem a helyzetet.
- Ne haragudj. Most van a dedikálás, muszáj visszamennem – pillantott rám bűnbánóan.
- Én aztán nem haragszom, te ragaszkodtál ahhoz, hogy egyáltalán elgyere.
- Tehát, nem élvezted a társaságom?
- Ezt egy szóval sem mondtam! – vágtam rá.
- Írd bele a számod – nyújtotta át a telefont, én pedig gondolkodás nélkül tettem, amit mondott. Mikor végeztem, átvette a telefont és megcsörgetett. - Ez a számom, mentsd el.
- Rendben.
- Meg sem kérdeztem, hogy hívnak! – jutott az eszébe hirtelen, gondolom, mikor nevet kellett írnia a szám mellé.
- Byun Se-Ryung.

*hyung - fiú mondja egy idősebb fiúnak, afféle báty megszólítás vagy tesó
*bias - a kedvenc tag a bandában
*EXO L - a rajongói klub neve



Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése