Csillaghullás: Töréspontok, 11.rész

2017. december 23., szombat

Töréspontok, 11.rész

-  Szóval nincs időd, mi? - céloztam a korábbi kijelentésére, amit a húgomnak és nekem is elsütött, miközben becsuktam magunk után a szobám ajtaját.
- Valahogy muszáj volt a húgod tudtára adnom, hogy szívesebben tölteném a kis szabadidőm veled - mondta a szemembe nézve, mire hevesen nyargalni kezdett a szívem. Körbe-körbe a szobában.
- Hogy mi? - kerekedett el a szemem. Ennyit bírtam kinyögni.
- Mármint nem randira hívlak vagy ilyesmi! - vágta rá azonnal. - Csak legyünk barátok - magyarázkodott sietősen. Aha, szóval barátok.
- Minek neked egy barát?
- Nekem nincsenek barátaim. A banda tagjain kívül, persze - magyarázta, miközben se szó, se beszéd nélkül leült az ágyam szélére.
- És miért nincsenek? - Bár pontosan tudtam a választ, hallani szerettem volna, ahogy kimondja. Hogy rájöjjön, ez az év leghülyébb ötlete.
- Mert híres vagyok. Sokan kihasználnak, sokan meg bántanak, pedig nem is ismernek. És az is igaz, hogy szinte semmi szabadidőm sincs - fejezte be az okfejtést.
- Ezekután mégis miből gondolod, hogy én a barátod tudnék lenni? - vontam fel a szemöldököm, miközben helyet foglaltam az asztalom előtti forgós székemen.
- Olyan más vagy - mondta ki őszintén.
- Én is a rajongód vagyok - emlékeztettem.
- Igen, de nyugodt vagy mellettem. Nem akarod kitépni a hajam és klónoztatni vagy ilyesmi - hümmögött. - Még egy rohadt aláírást sem kértél!
- Te is csak ember vagy, Baek. És én ezt tiszteletben tartom - vontam meg a vállamat, mert ez volt az igazság.
- Látod? Erről van szó. Kellesz nekem. Adj egy esélyt!
Nagyot sóhajtottam. Beleszeretés ide vagy oda… Ki tudna nemet mondani ennek a gyönyörű, csillogó szemű teremtésnek? Senki. Én se. Bár nem is akartam igazán. Annyira csábító ajánlat volt, hogy még ha rövid időn belül össze is törik a szívem miatta, az a rövid idő teljesen megéri.
- Azért néha kihasználhatlak? Mondjuk, ha találkozni szeretnék Xiuminnal, vagy nincs pénzem a megjelenő albumra? - kérdeztem szórakozottan, mire elnevette magát.
- Ezekre áldásomat adom! - ígérte.
- Oké.
- Oké? - pislogott reménykedve.
- Oké. Legyünk barátok - bólintottam.
- Legyünk barátok - ismételte boldog mosollyal.
- Valaki tényleg klónoztatni akart? - kérdeztem meg egy kis idő elteltével.
- Nem is egyszer! - közölte felháborodva.


4 megjegyzés :