Szeretlek. Te mást szeretsz. És akkor? 5.rész

1 hónappal a vallomás előtt

- Mi van Hollyval? – érdeklődött Jus, telefonját a kezében forgatta, miután az előbb pötyögött rajta egy sort.

- Woods meg én szétmentünk – feleltem tárgyilagosan.

- Mégis mikor? – lepődött meg.

- Úgy egy hónapja – vontam meg a vállamat félszegen.

- Egyáltalán minek becézgeted, ha szétmentetek? – hökkent meg végképp Jus.

- Megszokásból.

- Mi történt? Azt mondtad… - kezdte volna, de közbevágtam.

- Tudom, mit mondtam. De aztán találkoztam Sophieval és rájöttem, hogy csak áltattam magam – ismertem be elhúzva a számat.

- Mikor találkoztatok? – esett le az álla, nyilván nem értve, hogy történhetett meg, hogy erről nem tudott.

- Neked csak kérdéseid vannak? – sóhajtottam fintorogva.

- Nagyon úgy fest. – Az arckifejezése azt üzente: Nem lennének, ha magadtól is beavattál volna.

- Nem igazán találkoztunk. Elsétált tőlem néhány méterre és énnyi – foglaltam össze röviden és meglehetősen tömören a történteket.

- És ez tönkrevágta a kapcsolatod Hollyval? – próbálta értelmezi a hallottakat Jus. Igazából, nagyon is megértettem a tanácstalanságát és a hitetlenkedését. Én is bizonyára így reagáltam volna fordított esetben.

- Reménytelen eset vagyok – ingattam a fejemet szórakozottan, mire felnevetett.

- Sajnos nem tudok nem egyetérteni – pillantott telefonjának ismét felvillanó kijelzőjére.

- Soph az? – kérdeztem néhány másodperc hallgatás után.

- Tényleg tudni akarod?

- Már úgyis tudom – vakartam meg elmerengve a tarkómat. – Hogy van?

- Örül, hogy anyukája meglátogatta. Meg annak is, hogy hamarosan hazajönnek – válaszolta Justin.

A többesszám nem Soph anyukájára vonatkozott, hanem Lukera, aki 8 hónapja szó nélkül és nem törődve semmivel úgy döntött, hogy a barátnőjével megy. Luke amúgy is befejezte az alapszakot, mestert kezdett volna, de úgy határozott, halaszt egy évet és inkább kiköltözik Sophieval és dolgozni fog. Ez a minimum egy nyolc éves kapcsolat után. Én is habozás nélkül mentem volna Sophieval.

- Welcome-party készül nekik Gabéknél – említette meg Jus vonakodva. – Eljöhetnél, ha úgyis megbukott a „mindent megteszek, hogy elfelejtsem végre Sophiet” terved.

- Nem is ez volt a tervem neve – húztam fel az orrom komor képpel, de játékosan.

- Örülnének neked – nézett mélyen a szemembe Jus és tudtam, hogy őszintén beszél, nem légből kapkodta a kijelentését.

Ez volt hát a pillanat, mikor elhatároztam, hogy szerelmet vallok Sophienak. Na, jó, nem ez volt, de ez indította el a gondolatot a fejemben. Itt fogant meg az ötlet.

Előzetes

A pulton könyökölt, fejét a karjára döntve engem bámult. Egyszer csak felé néztem és rámosolyogtam. Visszamosolyogott. Ekkor a mosolygásom alábbhagyott és csak néztem őt, gyönyörködve benne, élvezve, hogy megtehetem.

- Mit nézel? – kérdeztem végül, tekintve, hogy ő kezdte a bámészkodást irányomba.

- Téged – vont vállat. – Rég nem láttalak már.

- Ennyire hiányoztam? – nevettem el magamat hitetlenkedve.

- Igen – válaszolta nyugodt stílusban, tárgyilagosan. Szólásra nyitottam a számat, de mégsem mondtam semmit, csak néztem rá megtörten, hisz megint néhány szóval legyőzött. Nem tudtam mit mondani. Nekem pokolian hiányzott.

Következő rész:
http://csillagokhullas.blogspot.com/2018/08/szeretlek-te-mast-szeretsz-es-akkor_24.html

Előző rész:

http://csillagokhullas.blogspot.com/2018/08/szeretlek-te-mast-szeretsz-es-akkor_12.html