- Igen, tessék? - emeltem a fülemhez a telefonomat. - Itt a lány beszél, aki
belopta magát Baekhyun oppa szívébe.
A hangom valami eszméletlenül boldogan csengett.
- Itt pedig az említett Baekhyun oppa - szólt bele nevetve Baek.
- Jó hosszú egy nevet sikerült kitalálnod - vigyorogtam.
- Talán nem tetszik?
- Jóságos ég, dehogynem! - vágtam rá rögvest.
- Azt kell, hogy mondjam, én is majdnem teljes mértékben elégedett vagyok az
általad választott névvel.
- Csak majdnem? – vontam fel a szemöldököm.
Az első igazi barátom. Ezt a nevet adtam
magamnak Baek telefonjában.
- Nem te vagy az első, igazi barátom – magyarázta, de a hangján
hallottam, hogy mosolygott.
- Az EXO nem számít – jegyeztem meg vigyorogva.
- Voltak barátaim gimiben is.
- És most is tartod velük a kapcsolatot?
Egy kisebb szünet követte a kérdésemet.
- Nem.
- Akkor nem is igazi barátok – ingattam a fejemet.
- De annak idején azok voltak, csak elhanyagoltam mindenkit
a munkám miatt – ellenkezett hevesen.
- Jó, igazából eredetileg a következő
nevet akartam beírni: Az első igazi barátom, mióta megalakult az EXO és én lettem a híres Baekhyun oppa. Csak
ez túl hosszú lett volna.
Baek jóízűen felnevetett.
- Azt kell, hogy mondjam, megleptél – vallotta végül be.
- Valami érzelmesebbre számítottál, igazam van? Mint a Baekhyun oppa jövőbeli felesége vagy Az első számú rajongóm?
- Tekintve, hogy ennyi ötleted van, gondolom, neked is
megfordult a fejedben, hogy valami hasonlót írj be – mulatott rajtam Baek.
- De csak egy másodpercre – vágtam rá fürgén, amin ismét
felnevetett. – Miért hívtál?
- Elfoglalt vagy ma este?
Nagyot dobbant a szívem. Még ha elfoglalt is lettem volna,
bármilyen programomat lehúztam volna a WC-n, hogy helyette Baekkel tölthessem
az estém.
- Nem igazán – feleltem végül lassan és megfontoltan.
- Lenne kedved velünk vacsorázni?
- Veletek? – nyeltem egy hatalmasat.
Bárkiket is rejtett a többesszám, nekem csak plusz öröm lehetett.
- Jesszusom! – kapkodtam levegő után, mert feltűnt,
hogy elfelejtettem lélegezni, mióta előjött ez a téma. – Mi… Milye
apropóból?
- Kaptunk egy szabad estét és gondoltuk, elmegyünk enni meg
iszogatni – foglalta össze a történtekeket Baek felettébb tárgyilagos hangon, mintha
teljesen normális és természetesen lenne, hogy magával akar vinni.
- Nem akarok zavarni – közöltem őszintén, mire elnevette magát.
- Akkor nem hívtalak volna.
- A többieket sem szeretném zavarni – tettem hozzá
pontosítva.
- Megbeszéltem velük.
- És nem bánják? Nem hisznek valami őrült rajongónak, aki csak a közeletekbe akar férkőzni? – folytattam.
- Már találkoztál a fiúkkal, rémlik? – emlékeztett szórakozottan.
- Hogy is felejthetném el – sóhajtottam egy hatalmasat.
- Kedvelnek. Persze, vannak, akiknek fenntartásai akadnak
veled kapcsolatban, de majd szépen elsimítjuk a vacsora alatt.
- Rendben – nyeltem egy nagyot. – Szívesen veletek tartanék.
Hova menjek és mikor?
- Viccelsz velem? Hétre érted megyek – ígérte Baek, míg
nekem ismét olyan irányba kalandoztak a gondolataim, hogy meghaltam és továbbra
is egy álomszerű mennyországban tengetem az időmet.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése