2016. november 11., péntek

Valami más, valami új, 5.rész

-Szerintem nem is létezik az orvosi szoba – töprengett Rio hangosan, a folyosói székeken trónolva.
- De igen, létezik! Hidd már el! – kardoskodtam az igazam mellett, vadul dörömbölve az ajtón.
- Az a célod, hogy erőszakkal betörd az ajtót? – érdeklődött remekül mulatva a helyzetünkön.
- Akár – gondoltam át a dolgot.
- Ha létezik az orvosi, miért nincs itt senki? – vetette fel a valóban megválaszolásra váró kérdést Rio.
- Talán szabin vannak – találgattam. – Bár az elég hülyeség egy orvostól.
- Nem lehet, hogy csak ebédszünetük van? – tippelt Rio is, de rögtön lehurrogtam.
- Olyan itt nincs - legyintettem.
- Dehogy nincs, ide van írva – mutatott maga fölé Rio, ahol a falon egy beosztási rend feszített.
- Valóban – vizslattam a kis lapot.
- Mondtam – vont vállat Rio alattam.
- Megyek, és felrángatom a nővért – indultam meg az ebédlőbe, hogy szavaimhoz hűen cselekedjek, de Rio elkapva a csuklómat visszatartott.
- Ne hülyülj már! Menjünk be és rakj rém néhány ragtapaszt – tornászta fel magát állásba.
- Nyitva van? – ámultam, mikor sikeresen lenyomta a kilincset és kitárta az ajtót.
- Nagyon úgy fest – lépett a szobába Rio, majd kényelembe helyezte magát az ágyon.
- Hát jó – tártam ki az üveges szekrény ajtaját tétovázva.
Elsőnek elővettem egy fertőtlenítő krémet, aztán még sok gézt, és jó néhány ragtapaszt.
Rio hátát a falnak vetve ült, keresztbe az ágyon.
A lábaival kezdtem. Óvatosan, egy vizes ronggyal letörölgettem a bőré száradt vért, majd bekentem a krémmel és körbetekertem gézzel.
Ezt a folyamatot a karjain is megismételtem. Ujjaim fürgén dolgoztak selymes bőrén, és fájdalmasan figyeltem, ahogyan olykor-olykor összerándul.
- Olyan fejet vágsz, mintha haldokolnék - törte meg a csendet Rio.
- Bocsi – feleltem a karjára összpontosítva.
- Pedig ezek nem halálos sebek – bizonygatta tovább.
- Tudom – értettem egyet gépiesen.
- Kutya bajom – folytatta Rio.
- Aha – mondtam, alig figyelve rá.
- Querida! – csúsztatta két ujját az állam alá Rio, és gyengéden felemelte a fejemet, hogy a szemembe tudjon nézni.
- Tessék? – kérdeztem meghökkenve.
- Ne vágj ilyen gondterhelt arcot – simította kezeit az arcomra, majd a homlokomra, érintésével megszüntetve a ráncaimat.
- Rendben – válaszoltam elmerülve a tekintetében.
Egy ideig egyikőnk sem mozdult. Rio kezei között fogta az arcomat, én pedig a vállán támaszkodtam. Kezeim önkéntelenül indultak útnak, végig simítva vállát, nyakát, végül ujjaimat a hajába túrtam, mely következtében egy pillanatra megrezdült a tekintete.
Ezzel sikeresen észhez térített, gyorsan elkaptam a kezem, és legalább egy métert hátráltam.
Szerencsére ebben a minutumban belépett a nővér, és kíváncsian figyelve minket várta a magyarázatot, mit is keresünk itt.
Miután elregéltem neki az egész sztorit, kihagyva persze az előbbi jelenetet, egyetértően bólintott.
- Jól van. Úgy látom, ügyesen elláttad a sebeket – dicsért meg.
- Köszönöm – hümmögtem.
- Legközelebb azért nyugodtan megkereshetsz – mosolyogott rám bíztatóan, mire egy „látod, én megmondtam” fejjel meredtem Riora, de ő csak mosolyogva széttárta a karjait.
Miután elhagytuk az orvosi szobát, Rio már magától is képes volt visszamenni az udvarra, így csöndben ballagtam mellette.
- Querida – torpant meg egyszer csak Rio.
- Igen? – álltam meg én is, kis híján nekiütközve a hátának.
- Szeretném, ha tisztáznánk, hogy tényleg nem Blake lökött fel – jelentette ki komoly képpel.
- Már mondtad – értetlenkedtem.
- Tudom, de nem akarom, hogy elkezdj azon agyalni, vajon igazat mondtam e – magyarázta.
- Eszembe se jutott megkérdőjelezni, amit mondtál – vallottam be őszintén, majd közelebb léptem hozzá.
- Mit művelsz? – kérdezte, mikor egy ragtapaszt nyomtam az arcára.
- Ezt elfelejtettem – mondtam vigyorogva.
- Remélem, valami kis kacsás ragtapasz – fintorgott Rio.
- Macis – pontosítottam nevetve.
- De jó. 


Következő rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/11/valami-mas-valami-uj6.html 
Előző rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/10/valami-mas-valami-uj4.html

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése