Hóesés

2016. november 8., kedd

Kosársuli, 25.rész

Konrád csókja olyasmi volt, amiről minden lány álmodozik. Próbálod elképzelni milyen lehet az első csók, megnézel egy csomó filmet, minden romantikus regényt elolvasol, és már mindent tudsz a csókról, és számtalan módon feltételezed, milyen is lesz. Azonban, mikor megtörténik, rájössz, hogy minden eddigi elképzelésed semmi nem volt ahhoz képest, amilyen valójában. Persze, ehhez kell a megfelelő srác, a megfelelő időpont, helyszín és helyzet.
Márpedig Konrád tökéletes első csókkal ajándékozott nekem.
Egyszer csak elhúzódott tőlem, homlokát az enyémnek döntötte, és mélyen a szemembe nézett.
- Kedvellek, Bokasérült lány! – mondta őszintén, mire egy nagyot sóhajtva elmosolyodtam.
- Én is kedvellek téged, késő srác! feleltem, mire lehunyta a szemeit, és ismét megcsókolt.
- Ezek után, akár el is mehetek Merikába – jelentette ki hirtelen, én pedig elkerekedett szemekkel, riadtan bámultam rá.
- Mi van? – Ennyit bírtam kinyögni.
- Hát, érted. Meg akartalak kapni, és most az enyém is vagy. Nyugodt szívvel élhetek egy ilyen kihagyhatatlan lehetőséggel magyarázta komoly képpel, nekem pedig lassacskán leesett, hogy csak szórakozik velem, úgyhogy belementem a játékba.
- A tied vagyok? Kissé elhamarkodottnak érzem ezt a kijelentést – csóváltam a fejemet.
- Már miért lenne ez elhamarkodott? – értetlenkedett Konrád magabiztosan.
- Egy csóktól, meg egy kedvellektől még nem leszek a tiéd kötöttem az ebet a karóhoz.
- Volt ez minimum három csók is – ragadta meg a legfontosabb részletet Konrád.
- Háromtól sem – pontosítottam a rend kedvéért.
- És esetleg négy után már máshogyan gondolod? – kapta el a derekamat Konrád, és magához rántott, majd a választ meg sem várva, ismét a számra tapasztotta a száját.
- Kezdesz meggyőzni dünnyögtem, mikor egy pillanat erejéig hagyott szóhoz jutni.
- Szívesen csinálnám ezt egész nap, azért, hogy maximálisan meggyőzzelek, vagy akár indokok nélkül is, de el fogunk késni rántott vissza a földre Konrád.
- Ez már amúgy is védjegyeddé vált, mit izgatod magad rajta? – nevettem fel egy csöppet gúnyolódva rajta.
- Nem szeretnélek magammal rántani. A késés csak nekem áll jól – vont vállat, majd rám kacsintott, megfogta a kezemet, és a suli irányába indult.
- Kitalálom, a bokasérülés pedig csak nekem áll jól – forgattam a szememet vigyorogva.
- Be kell vallanom, egyáltalán nem bántam, hogy kísérgethettelek mindenfele – pillantott rám mosolyogva, mire sikeresen elpirultam.
- Én sem – válaszoltam boldogan.
Az osztályterembe természetesen sikerült mindenki figyelmét magunkra vonnunk, mivel kéz a kézben léptünk be. Eszti és Csenge gyakorlatilag két másodperc alatt elkaptak és kirángattak a női mosdóba.
- Mióta vagytok együtt? – ugrott rögtön nekem Csenge.
- Igen! Mióta titkolod ezt a kis románcot előlünk? – fakadt ki Eszti is sértetten.
- Nagyjából fél órája – feleltem eltöprengve, mire értetlenül meredtek rám.
- Ezt meg, hogy érted? – húzta össze a szemeit Csenge.
- Ahogy mondom. Kábé fél órája jöttünk össze – magyaráztam vigyorogva, Csenge meg Eszti pedig egyszerre ujjongtak, de sajnos nem volt elég időnk, hogy elmeséljem az egész sztorit, mivel közben ránk csengettek.
- Minden rendben? – hajolt hozzám Konrád, miután helyet foglaltam mellette.
- Persze, csak tudni akartak mindent – legyintettem, amolyan „semmi különös” stílusban.
- És beavattad őket?
- Nem maradt rá idő – ingattam a fejemet.
– Akkor a mi titkunk marad, Bokasérült lány – fogta meg a kezemet a pad alatt Konrád, majd rám kacsintott. – Legalább negyvenöt percig.




2 megjegyzés :