Hóesés

2018. március 24., szombat

Felejthetetlen nyár, 62.rész

- Sikerült végre lefektetned az óriás bébit? – üdvözölt Dex a kanapéról, mikor leértem a nappaliba.
- Ne mondd ilyen hangosan, mert meghallja és lejön reklamálni – sóhajtottam, ledobva magamat mellé.
- Majd álomba simogatod újra.
- Majd álomba simogatod te! – vágtam rá. – Amúgy is te testvéred.
- Mi itt mind egy nagy család vagyunk – bólogatott Dexter bölcs arckifejezéssel.
- Valóban? – húztam fel a szemöldököm.
- Többnyire – felelte végül elgondolkodva.
- Szóval, többnyire.
- Talia meg Nahuel például egész másképp család – fejtette ki Dex a „többnyire” jelentését az ő értelmezése alapján.
- A Tahuel – biccentettem elismerően.
- Hát ez baromi hülyén hangzik – röhögte el magát Dexter.
- Jó, na. Nalia? – vigyorogtam én is.
- Szerintem a Torbi lenne a csúcs – döntött végül Dex.
- Egyetértek. Egyébként mit csinálsz? – érdeklődtem, leginkább az elmúlt fél órára célozva, míg én vért izzadva próbáltam elaltatni Coopert.
- A tévét néztem – érkezett a válasz, mire tekintetem az említett eszköz irányába siklott.
- Nincs is bekapcsolva a tévé – jegyeztem meg lassan, óvatosan.
- Hát mert csak úgy néztem – vonta meg a vállát Dex.
- Meghibbantál? – kérdeztem, kedvesen megsimítva a vállát.
- Nem. Tök jól látom magam a fekete képernyőben – vizslatta a tévénket.
- Coop megszállt vagy mi a szösz? – kocogtattam meg Dex fejét.
- Ne már. Elrontod a frizurám – lökte el finoman a kezemet.
- Szóval, Coop megszállt téged – vettem tudomásul. – Történt már ennél rosszabb is.
- Mint mikor Coop bekente magát szalonnával, hátha hamarabb megtalálja a kutyátokat? – idézte fel ezt a gyönyörű emléket Dex.
- Az összes kutyát megtalálta – nevettem el magamat.
- Hogy menekült előlük. Végig visítozott – mulatott Dex.
- Morzsa meg végig itthon volt, csak elbújt az ágy alatt – törölgettem a szemem, mert a nagy nevetésben kicsordult a könnyem.
- Drága, jó Morzsa. Hány éve is már?
- Négy – mosolyogtam szomorúan.
Morzsa kutyánk négy évvel ezelőtt, 12 évesen hunyt el. A szalonnás esetnél kábé hat lehettem, Coop meg nyolc, így érthető, miért támadt ilyen idióta ötlete. Bár, ha belegondolok, most is képes lenne ilyen hülyeségre. Mi az, hogy!
- Hogy-hogy nem lett azóta kutyátok?
- Tulajdonképpen nem tudom. Én is gondolkodtam rajta, hogy ideje lenne felvetni az ötleted a családi kupaktanácsban – hümmögtem elmerengve.
- Legalább távol tartaná a macskákat – kacsintott rám huncutul Dex.
- Ne is mondd. Hova rakta azt a szerencsétlen állatot ez a szerencsétlen? – pillantottam körbe, tüsszentve egy kisebbet.
- Azt hiszem, kivitte a kertbe.
- És csak úgy szélnek eresztette? – hüledeztem.
- Vagy felcsempészte a szobába – vonta meg a vállát Dex.
- Ja, persze – röhögtem el magamat. – Biztos a pulcsija alá rejtette és…
Megakadtam a mondat közepén, majd hirtelen összenéztünk Dexszel, tágra nyílt szemmel meredve egymásra.
- TUTI FELVITTE!


1 megjegyzés :