2015. október 5., hétfő

Kirándulás, 1.rész

- Jó, kész, fogalmam sincs, hogy hol vagyunk, mennyi az idő, merre kell menni és hogy mikor halunk meg - sorolta Shaq, az utolsó tételnél felszaladt a szemöldököm, majd elvigyorodtam.

- Arra senki sem tudja előre a választ.

- Mármint a halálozásra?

- Aham.

- Persze, de én arra értem, hogy itt az erdő közepén, éjszaka, a vaksötétben elég hamar ránk talál a kaszás - búgta mely, hideg hangon, hogy rám hozza a frászt.
- Hülye! - csaptam a vállára, mire elkapta a kezem és összekulcsolta ujjainkat.
- Vigyázz a kis csinos szádra, mert a végén még itt talállak hagyni.
- Persze, kár, hogy egyedül félnél - vigyorodtam el gúnyosan, mire megigazította a fején a megfordított, fekete baseballsapkáját.
- De te jobban - felelte flegmán, mire ismételten lehülyéztem. - Ha így folytatod, gondjaink lesznek.
- Hát, hallgattass el - incselkedtem, ő pedig azonnal megállt es azonnal a számra tapasztotta a száját.
- Áááá! - ordított fel valaki a távolban, mire szétrebbentünk.
- Ez ki volt? - kérdeztem szemöldök ráncolva, Shaq pedig lekapta a sapkáját es beletúrt barna hajába.
- Damien.
- Szép, lányos a sikolya - röhögtem fel, Shaq pedig visszatette a sapkáját a fejére.
- Hát, igen. Na, gyere - ragadta meg a kezem és a hang irányába indultunk.
- Miért pont arra megyünk, ahol férfiak sikongatnak? - értetlenkedtem.
- Mert, hát ha Damienek tudják az... ah, ugyan, semmi remény.
- Szerintem se. De legalább nem egyedül halunk meg - mondtam vidáman, mire féloldalasan rám mosolygott.
- Szeretem a mosolyodat.
- Mert mindenemet szereted - vigyorogtam büszkén, mire ő is szélesebb mosolyra húzta a száját.
- Úgy tudom, az érzés kölcsönös.
- Mi? Ja, én is szeretem magamat - gúnyolódtam viccelődve, mire elkapott, átölelte a derekam és magához húzott.
- Gyerünk, bébi, hallani akarom - suttogta a fülembe parancsolóan. Kicsit elhúzódtam tőle és a szemébe néztem, tekintete az enyémet kutatta. A szájához hajoltam es nyomtam rá egy finom csókot.
- Szeretlek, Shaq. Mindenedet szeretem es mindennél jobban - mondtam ki halkan, mire tekintete felizzott és azonnal hevesen megcsókolt.
- Fuj, ez azért elég undi - hallottam meg Damien hangját jobbról, majd nevetve elhúzódtam Shaqtól.
- Haver, te aztán tudsz időzíteni - méltatlankodott Shaq, továbbra sem engedve a derekam.

2 megjegyzés :

  1. Szia. Ezt miert nem folytattad? Nagyon jo pedig❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! Hát ez amolyan egy részes történet csak :)

      Törlés