Váratlan, 5.rész

- Nem értem, minek kell elmennünk Seraphina Graysen bulijába! – lázongott az ágyamon trónolva Zaylee.

A rémkirálynő nevét úgy mondta ki, mintha a világ legnagyobb terrorszövetkezetével kéne eltöltenie az estét. Kezdjük azzal, hogy azt se tudtam, miért volt egyáltalán itt, miért terpeszkedett ennyire otthonosan a szobámban. Ahhoz képest, hogy nem terveztem barátkozni, már az első napon begyűjtöttem a suli két legmenőbb arcát és legfurább lányát. Sőt, jobban meggondolva a fiúk már előző este megvoltak.

- Azért, mert hallottad, én még vívódom – kacsintottam rá, Seraphina szavaira célozva, mire vágott egy pofát.

- Ugyan. Csak rád kell nézni. Tele vagy sötét titkokkal, az égvilágon senki véleménye nem érdekel, és az foglalkoztat a legkevésbé, hogy Seraphina Graysen befogad-e a libái közé, vagy sem.

- Miért szólítod állandóan az egész nevén? – ragadtam ki a lényeget a mondanivalójából, mivel meglepett, az egészen alapos leírása. – Amúgy Seraph melyik fiúért rajong?

- Wyatt Rowen – vágott amolyan „ez teljesen egyértelmű” arcot Zay.

- Miért? – érdeklődtem, mivel érzeztem, hogy azért van itt még más is.

- Kilencedik elején, mikor Seraphina Graysen még több szépség volt, mint rémség, ők ketten összejöttek.

- Óhó! Így már minden világos! – világosodtam meg, majd sokat sejtetően elhúztam a számat. – Hát persze. Wyatt dobta a csajt, amint rájött, milyen is valójában, de addigra te már dobtad őt, hiszen végül is leváltott. Seraphinán pedig végleg eluralkodott a sötétség.

- Én nem dobtam! Illetve nem ezért – védekezett dühösen Zay, majd felugrott az ágyról.

- Ja, ja, persze – legyintettem. Természetesen, ha valóban úgy lett volna, ahogyan állította, nem kellene ennyire odaadóan és mérgesen bizonygatnia. Nem is engem akart meggyőzni, talán inkább saját magát.

- Nem! Ne hagyd rám, mint valami hülyére! – hőbörgött, a vállai felett pedig megpillantom a szomszéd ház ablakában ácsorgó Keatont. Lesajnálóan bámult rám, majd kimérten felemelte egyik kezét és a csuklójára mutatott, jelezve ezzel a nem létező órájának kattogását.

- Kedves – vágtam egy pofát, majd a célzást véve elindultam.

- Royce Princeton! Figyelsz te rám? – lengetette meg Zaylee a kezét az arcom előtt.

- Mi? Ja, persze – hagytam rá ismét, egy pillanatra elfelejtve a tényt, miszerint pont ezen húzta fel magát az előbb. Inkább megragadtam a karját és kirángattam a szobából, mielőtt újra rákezdett volna.

Belenéztem a tükörbe. Egy fekete ruhát viseltem, hasonló árnyalatú magas sarkúval. Pontosan úgy néztem ki, mint ahogy az összes többi lány fog a bulin. Lehet béna ötlet, de azt remélem, így legalább nem fogok kitűnni, elkerülhetem a feltűnést.

- Roycy Princeton! Dögösen festesz! – csatlakozott hozzánk Wyatt, amint kiléptünk a házból.

- Itt mindenki meghülyült? – érdeklődtem szemforgatva.

- Nem. Amúgy miért? Nem is – „állt ki" Wyatt zseniális érvekkel a vádaskodásom ellen.

- Minek szólítotok mindenkit a teljes nevén?

- Mert Wyatt Rowen köztudottan idióta – tette csípőre a kezét Zay.

- Te kezdted – dünnyögtem, majd arra lettem figyelmes, hogy Keaton lenézően méregetett. Tekintete végig siklott rajtam, illetve az öltözékemen, aztán csak elfordult és Wyattat rángatta a kocsi felé.

- Amúgy Z-bogyó, rendkívül csinosan festesz! – vigyorgott, már a hátsó ülésen helyet foglaló lány mellett. Na, tessék, ennyit erről. Én dögös, ő csinos. Valahogy mégis úgy érzem az igazi bók Zayt illette. Sőt.

- Fogd már be, suliban is ez volt rajtam! – csattant fel Zaylee. Úgy tűnt hozzá nem jutott el a bókos elemzésem.

- Tudom. Már akkor is csini voltál – közölte Wyatt vicceskedve, de a szemében inkább a kitartás fénye csillogott. Jesszus, ha ezek ketten egyszer összejönnek, én biztosan nem szeretnék jelen lenni.

A kocsiban eleinte csend honolt. Zay fújt a mellette ülő Wyattre, Keaton meg én. Hát, mi eleve nem vagyunk jóban. Az egész úgy volt fura, ahogy volt. Tegnap mindketten jófejek voltak, már amennyi tőlük telhetett, ma meg Wyatt csak flörtöl, Keaton meg csak került. Plusz, maga a tény, hogy ezek ketten pont minket furikáztak a suli királynőjének bulijára, már igazán kiábrándító gondolatként villogott az agyamban. A legérthetetlenebb az egészben, hogy ez engem mióta is érdekelt?

Lehunytam a szemem és mélyen beszívom a levegőt. Az egyik szemem kinyitottam, és óvatosan Keatonra pillantottam. Ugyanabban a nadrágban volt, mint reggel, de ezúttal fehér póló kandikált ki fekete pulcsija alól. Egyik karja a sebváltón, míg másik a kocsi párkányán pihent, lazán tartva a kormányt. Szemét le sem vette az útról.

Hamarosan megérkeztünk.

- Oh, már itt is vagyunk! – lelkesedett Wyatt kitörő örömmel, mintha most szabadulna a börtönből.

- Hurrá! – ironizáltam fintorogva, miközben Zaylee továbbra is ittlétének okát firtatta. Éppen Keatonnak magyarázott arról, mennyire is utálja Seraphina Graysont, meg a buliját. A srác szemforgatva ugyan, de csöndben hallgatta. Mindketten tudtuk jól, hogy Zay túlreagálta. Ha annyira nem akarna itt lenni, mint amennyire állítja, hát nem lenne.

- Komolyan. Minek vagyok itt? – tette fel immár tizedszerre a kérdést, mire Keaton unottan zsebre dugta a kezeit.

- Ne engem kérdezz! Azt se tudom, én minek vagyok itt.

- Hogy-hogy? A suli kedvenckéje nem jár bulikba? – érdeklődtem kedvesen, megtoldva némi grimasszal.

- Keaton Enoch nem a társasági életének elkápráztatásával lett népszerű, hanem… - magyarázta Zay, de a kezemet feltartva beléfojtom a mondat végét.

- Hanem szimplán azzal, hogy jól néz ki – forgattam ezúttal én a szemem, mire Keaton gonoszul elvigyorodott.

- Kösz – biccentett felém nagyképűen.

- Ugyan! Ez csak a közvélemény. Ha valóban az én álláspontom érdekel, hát... – húztam el a számat, olyan bocsánatkérős fejet vágva. A fejét rázva felnevetett, majd hátat fordítva nekem beindult a házba.

- Nem kérdezlek – szólt még vissza félvállról, majd kezet fogott pár – számomra totálisan idegen – arccal, majd eltűnt az ajtó mögött.

Zay felé fordultam, hogy megkérdezzem, mi is volt ez az egész, de már őt sem találtam magam mellettem.

- Remek – csúsztattam be a kezeim ruhám zsebébe, majd nekiindultam.

Következő rész:

http://csillagokhullas.blogspot.hu/2015/11/varatlan6.html

Előző rész:

http://csillagokhullas.blogspot.hu/2015/10/varatlan4.html