Váratlan, 4.rész

- Az az asztal a strébereké, élükön Houston Haidennel. Ő a barna, szemüveges srác – mutogatott Zaylee az ebédlőben. Vajon miért van az, hogy a tanulós kisokosok, mindig szemüvegesek? Ez valami elvárás?
- Egész helyes – biccentett elismerően.
- Aha, a barátnője szerint is – vigyorgott Zaylee, majd egy fogszabályzós lányra mutat. – Fleur Roosevelt.
- Mint az elnök? – fintorogtam.
- Ja, elmondása szerint ő a rokona, valamilyen harmad, harmad ágon.
- Valami, amit tudnom kéne róla?
- Van. Kerüld el a tudósklubot.
- Miért?
- Zseni vagy?
- Nem tudok róla.
- Hát ezért – közölte, mire felszaladt a szemöldököm.
Zaylee Coennel az első szünetben ismerkedtem meg, amikor is bio-eledelt próbált lenyomni a suli akváriumában úszkáló, ártatlan, mit sem sejtő halak torkán. (Igen, a sulinak még saját haltenyészete is van.) Zay első látásra is fura lány volt, hát még másodikra. Pont ez tetszett meg benne. Ott állt szivárványszínű ruhájában, etette a szegény halakat, mit sem törődve a külvilággal. Segítettem neki, félretéve a nem barátkozós szabályomat, ő pedig hálából egyengeti rögös utamat a gimnázium beláthatatlan folyosóin.
- Ott áll a sorban két srác – bökött mögém, ahol egyeskét és ketteskét vélem felfedezni.
Wyatt laza csőfarmert viselt, kék pólóval, meg valami sulis melegítőfelsővel kiegészítve. Egy szőke lányt szédített éppen, olykor – gondolom, tudatában léve, milyen hatást is vált ki ez – beletúrva szőke hajába, kivillantva már-már undorítóan tökéletes fogsorát.
- … Keaton és Wyatt – fejeztem be Zay mondatát, majd vállat vontam. – Találkoztam velük tegnap este.
Tekintetem Keatonra tévedt. Fekete gatyában volt, sima V nyakú pólóval. Ott állt és olvasott.
- Találkoztál velük? És mondd csak, milyen hatással voltak rád?
- Semmilyennel, vagyis, idegesítettek egy kicsit – mondtam, mire felszaladt a szemöldöke, hitetetlenül meredt rám.
- Egész eddig, szerintem én voltam az egyetlen, aki nem tagja a fanklubjuknak. Minden lány átesik a Rowen vs. Enoch választáson. Az is, aki meleg. Vagy már nagyon rég elmúlt tizennyolc. – merengett, az éppen Wyattet bámuló Mrs. Valleyt figyelve.
- Biztos Wyattre adtad a voksod – kacsintottam rá, mire vágott egy pofát.
- Te pedig Keatonra.
- Én nem vagyok fan.
- Ahogy én sem – jelentette ki Zaylee, így hát megegyeztünk abban, hogy a Richwod gimi történelmében mi vagyunk az elsők, akik egyik fél mellett sem állapodtak meg.
- Nagy kár. Üdv, hölgyek! – lépett mellénk Wyatt egy hamburgert rágcsálva, majd lehuppant Zay mellé, Keaton pedig egy biccentés kíséretében mellettem foglalt helyet. Tegnap azért jobban fel volt vágva a nyelve. Biztos a sulis imidzse nem hagyja kibontakozni azt az „ellenállhatatlan” beszédességét.
- Hello srácok! Talán eltévedtetek? – forgatta a szemét Zay, valószínűleg a suli hierarchia szigorú betartására célozgatva.
- Nyugi van, Z-bogyó! – intette le Wyatt, mire amolyan „mégis mit mondtál te az előbb és miért is?” Kifejezés ül ki az arcomra.
- Z-bogyó? – ismételtem meg, mert most, hogy én is kimondtam, még inkább hülyén hangzott. Keaton letette a könyvét az asztalra és rám nézett.
- Ez a kettő, itt, gyerekkorukban elválaszthatatlan barátok voltak – magyarázta az arcomat figyelve. Éljen, egy sokat ígérő múlt…
- És most? – húztam össze a szemem, hisz ha már így belekerültem, legalább legyen teljes a sztori.
- A gimi elején Wyatt menőmanó lett és én nem voltam hajlandó elviselni ezt. – folytatta hát a történetet Zaylee. Ugyan. Még ő sem ennyire felszínes, tuti szerelmes volt belé vagy valami hasonló. Ha pedig nem, eléggé laposra sikeredett ez a kis mese.
- Persze, én jó arc voltam és belementem, hogy titokban barinők maradhassunk – kacsintott Wyatt, ezzel lezárva a csodálatos élettörténetüket.
- Mint például jelen pillanatban is? A menza közepén? – húztam fel kérdően az egyik szemöldököm.
- A hivatalos megállapítás szerint Wyatt miattad ült ide, hogy felkerülj a listájára – közölte unottan Keaton, majd beleharapott a pizzájába.
- Te amúgy hol is voltál ebben a sztoriban? – vágtam vissza, figyelmen kívül hagyva kétes kijelentését. Keaton viszont engem hagyott figyelmen kívül, így Wyatt válaszolt helyette.
- Ő is benne volt, csak szép csöndben. Mint a népszerűség urának legjobb barátja – düllesztette ki a mellét Wyatt, mire elismerően bólogatni kezdtem.
- Látjátok? Mondtam én. Egyes és kettes – mutattam hol az egyikre, hol a másikra.
- Helloka! – lépett az asztalunkhoz egy hosszú, fekete hajú lány.
- Szia, Seraph! – mosolyogott rá Wyatt, nyilván ő ilyen mindenkivel kedves srác, tekintve, hogy Keaton fel sem nézve morgott valami köszönés félének ugyan nem mondható, de mégis üdvözlésként ható dolgot.
- Ő itt, Seraphina Graysen, egyesek szép királynőnek tartják, én mondjuk, maradnék a rémkirálynő megnevezésnél – informált Zaylee, mindenféle arcot vágva, ezzel evidensé téve, miként is érez a lány iránt.
- Ó, Zay, drágám! Ma is pizsamában jöttél suliba – sajnálkozott az állítólagos Seraphina gúnyosan, és meg kell, hogy valljam, ahogy végignéztem Zayleen, igazat kellett adnom a ruháját illetően.
- Nya, nya, nya, nya, nyaa – utánozta Zay magas, vonatott hangon, mit hallva erős késztetést éreztem, hogy felnevessek. Páratlan utánzás volt a részéről. És tetszett, hogy nem vette magára a sértést.
- Lesz nálam egy évnyitó buli. Srácok, ti alap, hogy jöttök. Royce Princeton, veled kivételt teszek, látom még nem döntöttél, melyik oldalhoz is csapódsz majd. Meghívlak. Zaylee? Áh! – legyintett rá.
Értem én, miről van itt szó, a hülye népszerűségi felosztásról hablatyolt.
- Ne aggódj, Z-bogyó, majd én meghívlak! – tette a lány vállára a kezét Wyatt.
- Mintha érdekelne! – csattant fel Zay idegesen, nyilván e helyzetben nem a szánakozásszerű „akkor majd én” kijelentés jelentette a megoldást.
Így őket elnézve, nem igazán értem, miért is nincsenek jóban. Nagyon passzoltak. Na, valószínűleg, pont ezért.
- Szuper! Akkor bulizunk! – csaptam az asztalra, magam sem igazán értettem, miért, de oldani akartam a feszültséget. Az ütésem kicsit nagyobbra sikeredett a tervezettnél, így az asztalon könyökölő Keaton hirtelenjében kiejtette a kezéből a maradék pizzáját. Értetlenül fordult felém, tekintete köztem és az ebédje maradványai között ingázott.
- Bocsi – húztam el a számat, de képtelen voltam megállni a vigyorgást.
- Hercegnő, te… - sóhajtott, keresve a megfelelő szavakat, de Wyatt közbe vágott.
- … Különösen szórakoztatóvá teszed majd ezt az évet!

Következő rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2015/10/varatlan5.html
Előző rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2015/10/varatlan3.html