2015. október 8., csütörtök

Sky Wondervood, 1.rész

- Gyerekek, gyerekek, csöndet! - emeli fel a hangját Mrs. Whiters, mire némileg elhalkul a nyüzsgés. - Az elkövetkezendő két hétben egy új lány csatlakozik az osztályhoz.
Ez volnék én.
- Mi? Csak két hétre jön? - hallok egy értetlen fiú hangot. Zseni, összesen két hét van már csak a nyári szünetig.
- Adam, drágám, már csak két hét van az iskolából - válaszol neki a tanárnő. Na, tessék, hát nem ezt mondtam én is?  
- Skyler! Gyere csak be! - szól ki nekem, mire veszek egy nagy levegőt és egy utolsó sóhajtás közepette belépek a terembe. Gyűlölöm ezt a nevet.
- Inkább a Skyt szeretem, kérem tanárnő! - mosolygok rá illedelmesen, mire ő hasonló arckifejezéssel biccent.
- URAMISTEN! - ordít fel valaki és azonnal irdatlan nagy hangzavar támad, mindenki mutogat, beszélget és tátott szájjal bámul rám.
- Bocsi, de nem. Én Sky vagyok - húzom el a szám, mire egy srác felnevet a hátsó sorban, és bár nem látom, bársonyos hangja egy pillanatra megdermeszt.
- Sky Wondervood? Igaz ez? Vagy csak álom? - pattan mellém egy lány, és végig simít az arcomon, mire azonnal kiráz a hideg.
- Szia, én vagyok az - mosolygok rá kedvesen, próbálván megőrizni a higgadtságomat - És te?
- Én Kacey vagyok.
- Én pedig Layken - terem mellettem egy sötét barna hajú, szemüveges lány. A tömeg csak egyre nő, egyre többen állnak körülöttem, mikor a tanárnő felszólítja őket, hogy hagyjanak nekem egy kis teret. Tér. Igen, az rám férne. Lassan mindenki helyet foglal, csak én állok a tábla előtt.
- Miss Wondervood hiányolta az életéből az iskolai életet, ezért most, hogy akadt néhány szabad perce, gondolta szerencsét próbál - magyarázza Mrs. Whiters, majd jelentőségteljes pillantással rám néz. - Ugyancsak köteles betartani az iskola szabályzatát, tanulnia kell, és pontosan úgy fogja eltölteni a két hetet, ahogy ti.
Persze, igaza van, eszem ágában sem volt áthágni a gimnázium kőbe vésett törvényeit, ami meg a tanulást illeti. Ugyan. Ez az utolsó két hét, gyakorlatilag nincs is tanítás.
- Sky, kérlek, foglalj helyet hátul - mutat a tanárnő az utolsó padba, melynek fele üresen áll, a másik felén pedig a lágy hangú fiú ül. Ahogy közeledek felé, látom, hogy a füzetébe rajzolgat, fekete tincsei a szemébe hullnak. Keze gyorsan jár, valami szénrajzon dolgozik, meg kell hagyni veszettül ügyes. Mikor leülök mellé mindenki összesúg előttünk, senki nem veszi le rólam a tekintetét.
- Szükségtelen lenne bemutatkoznod, tudom ki vagy – szólal meg, megelőzve engem, mire összehúzom a szemeim.
- Rendben van, akkor hát neked se - vágok vissza, mire a papírt bámulva gúnyos mosolyra húzza a száját.
- Talán te tudod, ki vagyok? - kérdezi, a második szót erősen megnyomva.
- Szinte biztos vagyok benne, hogy a neved Reid. Rajzolsz és gitározol, esetleg hegedülsz, de azt erősen kétlem. A lányok első számú kedvence vagy, de téged nem érdekelnek mások véleménye semmilyen téren - tekintetem fel-le cikázik rajta, árulkodó nyomokat keres. - Egyetlen egy ember van, aki fontos számodra, ha jól gondolom az édesanyád az. BMWd van és abban az utcában laksz, amely sarkán a hajléktalan bácsi üldögél a kutyájával. 
- Láttál reggel, igaz?
- Igen - vigyorodok el, felidézve az emléket, amint a bácsi megsegítése közben láttam.
- Nem rossz - bólint a fiú, majd lassan felemeli a fejet és ragyogó kék szemeit rám emeli.
- Minden stimmelt? – érdeklődöm, holott pontosan tudom a választ.
- Igen, bár gondolom, ez nem lep meg - mondja, mire felszalad a szemöldököm.
- De úgy látom, téged igen.
- Persze, az ember nem várna ennyit egy tini sztártól - az utolsó szót ismét megnyomja, ugyanabban a gunyoros hangnemben.
- Hát, köszönöm az elismerést - ironizálok szemforgatva, majd elfordulok tőle. Ennyit róla.
- Szia Sky, Gabe vagyok, ne is foglalkozz ezzel a barommal - köszön a szomszéd padsorban ülő fiú.
Leginkább Barbie partjára, Kenre emlékeztet. Szőke haja van és zöld szemei, kidolgozott, izmos teste, szép, szimmetrikus arc berendezése. Meglehetősen jóképű, de bizonyára borzalmas modora van. Ő lehet az alfa hím, aki azért utálja a "barom" Reidet, mert ő leszarom stílussal is kapósabb.
- Szia, Gabe! - villantom rá a hibátlan mosolyomat.
- Ő itt Vivien - mutat a srác a bal oldalán ülő szőke lányra, aki meglehetősen mogorván figyel engem. Biztos a barátnője. - Viv, ne legyél már bunkó.
- Nem vagyok, csak nem érdekel az elkényeztetett liba - Bagoly mondja vérebnek, ezt tényleg nem akarom ennek a csajnak a szájából hallani.
- Na, Sky, ráérsz délután? - érdeklődik Gabe, teljesen figyelmen kívül hagyva a barátnőjét. Ápolni kéne a jó híremet és igent mondanom, de érzem, hogy képtelen vagyok rá. Nem hiszem, hogy jót akarna tőlem.
- Ne haragudj - biggyesztem le a számat, látom, hogy várakozás teljesen nyel egyet. - Interjút ígértem a BTWnek.
Még csak nem is hazugság, valóban szó volt erről, csak visszamondtam, miután a magánéletemen kívül semmi sem érdekelte őket.
- Hazu... - kezdi Reid, de a pad alatt rátaposok a lábára, mire fájdalmasan felszisszen.
- Esetleg holnap? - mosolygok Gabere, aki mit sem sejtve elégedetten beleegyezik.
- A tiéd vagyok, bébi.



Következő rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2015/10/sky-wondervood2.html

3 megjegyzés :