Újra itt, 8.rész

Avery

„Néha két embernek el kell válnia ahhoz, hogy felismerjék, mekkora szükségük van egymásra.”

/ Ismeretlen /

- Mi az, hogy ő az első lány? – kérdezte felháborodottan Blake, Nate pedig egyetértően bólogatott.
- Ez a ti hibátok! Amióta veletek lógok, nekem is csak egy barátnőm maradt! – reklamált Destiny idegesen, mire Beau vigyorogva átkarolta a vállát.

- Bébi, ne mondd, hogy neked ez így nem felel meg – mondta kedvesen, minek következtében Destiny megtörni látszott. Hát, igen, Beau sem maradt le a barna hajával és vakító zöld szemeivel a többiektől.

- Hahó, emberek! – állt fel az asztal közepére Chase, mire az egész ebédlő elcsendesült, de legalább zokniban volt, egy szalvétán egyensúlyozva, nem cipőstül taposta az étkezőasztalt.

- Mi a fenét csinálsz? Megőrültél? – suttogta Destiny mérgesen, bár nekem inkább nevethetnékem támadt, tekintve, hogy Chasen egy manócskás zokni volt. Próbáltam türtőztetni magam, hogy ne robbanjon ki belőlem a nevetés, mire Blake oldalba bökött és kérdő tekintettem meredt rám.

-  A zoknija – tátogtam Chase lábára mutatva, mire Blake felröhögött, előhalászta a telefonját és megörökítette a zoknit egy selfi kíséretében vele és velem.

- Szóval, hölgyeim és uraim! Inkább hölgyeim! – kezdett bele Chase, erősen gesztikulálva.

- Szeretlek, Chase! - kiabálta be egy lány, mire Chase felröhögött és köszönetképpen biccentett a hang irányába.

- Hát persze, én is – legyintett lemondóan, majd folytatta a szónoklatát. – Tudom, hogy ez még csak az első hét, és hogy biztosan nagyon igyekeztek, de az én szegény Avymnek nem akadt túl sok lány barátja – biggyesztette le megint az ajkait, mire idegesen kaptam fel a fejem.

- Mit művelsz? – sziszegtem, de rám se hederített.

- Én leszek a barátja, ha elveszel! – kiabálta be egy másik lány, mire Chase ismételten felröhögött.

- Nem hiszem, hogy fair alku lenne – rázta a fejét, alig bírva megállni a nevetést.

- Mr. Lewis, azonnal szálljon le az asztalról! – kiabált Mrs. Matterstay, az angoltanárnőnk, mire Chase, mint aki nem hallotta a parancsot, nem mozdult.

- Oh, tanárnő, magát elvenném szívesen! – térdelt le az asztalon Chase a szívére szorítva a kezeit.

- Az irodámba! Azonnal! – kiabált idegesen Mrs. Matterstay, mire Chase lekászálódott az asztal tetejéről és a tanárnő után indult, de az utolsó pillanatban még rám kacsintott.

- Sziasztok! – jelent meg az asztalnál Shanica, majd egyenesen beleült Hunter ölébe, aki minden jel szerint nem zavartatta magát emiatt.

- Ah, ki nem állhatom ezt a csajt! – forgatta a szemeit Destiny, mire Beau óvatosan megszorította a kezét. – Oké, oké, bocsi.

- Oh, Avery, nem is láttalak! – nézett rám gúnyosan Shanica, majd jobban Hunterhez simult – Tetszik a felsőd, melyik turkálóból loptad? – Aucs, kedves.

- Onnan, ahonnan te a póthajad… – vágtam vissza, de még mielőtt befejezhettem volna a mondatom, Hunter széttárta a térdeit, melynek következtében Shanica a földön landolt.

- Naa, Hunter! – sipákolt, majd megpróbált felállni, de Hunter úgy tartotta a lábait, hogy a lánynak ne legyen hozzá elég helye.

- Shanica, hagyd békén Averyt – mondta színtelen hangon.

- Nem kell megvédened! – csattantam fel, magam sem tudom miért.

- Így van, nem kell, amúgy is azt mondtad, hogy nem érdekel, mi van vele – sápítozott a földről Shanica, szavaival néhány kést belém szúrva, de úgy tettem, mintha nem zavarna, amit mondott.

- Igen, de attól még hagyd békén. És te Ave, te is őt – szólt ezúttal hozzám.

- Nos, Hunter, még szerencse, hogy távolról sem vagy abban a helyzetben, hogy megmond, mit csinálhatok és mit nem – forgattam gúnyosan a szemem, de ő továbbra is kifejezéstelen arccal meredt maga elé.

- Valóban – mondta, majd felállt és ott hagyott minket, nyomában a sápítozó barátnőjével.

- Mi volt ez? – nézett rám kérdőn Destiny, mire értetlenül megvontam a vállam.

- Nem tudom.

- Ave, adj neki időt, Hunter azért haragszik, mert akkor anno elmentél, most meg itt vagy és fogalma sincs, hogyan kezelje.

- De ti is ugyanezt élitek át, mégis tudjátok – kotyogott bele Destiny.

- Ave és Hunterrel való kapcsolata egész más volt, mint velünk – avatta be barátnőjét Beau.

Igazából tényleg nem értettem Hunter viselkedését, hiszen az első napon felajánlotta, hogy elkísér az igazgatóiba, azt hittem jó úton járunk. De ezután úgy egész héten alig szólt hozzám, nem mondanám, hogy került, de hidegen viszonyult hozzám. Minden reggel együtt tettük meg azt az egy utcát a többiekhez, bár nem volt mindennap max. a létszám, de azért sosem voltunk kettesben. Ha esetleg mégis, csöndben jött mellettem, persze én sem szóltam, mert nem vágytam az idegen, rideg szavaira.

- Csak adj neki időt, Ave – közölte Beau inkább parancsolva, mint kérve, de azért beleegyezően bólintottam.

Sziasztok!:) Ne felejtsétek, a holnapi naptól kezdve CSAK Váratlan részek lesznek, egészen a következő hétfőig bezárólag. Remélem kellemesen telik a szünetetek, pihentek, vásárolgatok, és sok-sok karácsonyi dalt hallgattok! Remélem ez is tetszeni fog, én nagyon szeretem:

https://www.youtube.com/watch?v=_vGPplLaVC0

Következő rész: 

http://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/01/ujra-itt9.html

Előző rész:

http://csillagokhullas.blogspot.hu/2015/12/ujra-itt7.html