Wyatték
háza finoman kifejezve is gyönyörű volt, hát, még ha nem fognám vissza magam a jellemzésében.
Hatalmas, ugyanakkor meglepően
otthonos hatást keltő, nem éppen tipikus, de mégiscsak
nyaralóház típus.
Wyatt valóban
igazat mondott, mindenkinek különszoba van előkészítve, bár erősen kétlem,
hogy elvonulnánk
egy-egy szobába, hogy
aztán egyedül töltsük az éjszakát. Talán nem is fogunk aludni. Nem gyakran veszek
részt efféle pizsipartikban.
- Na,
hogy tetszik? – pattant mellém Wy vigyorogva, mintha pontosan ismerné a
gondolataim. Csodálatos a hely, és ezzel ő is pontosan tisztában volt. Tőlem akarta hallani a huncut.
- Nagyon
klassz! – villantottam rá egy mosolyt, de ez persze messze nem volt elég neki.
- És? –
kérdezte jól elnyújtva a szót.
- Mi és?
– adtam az értetlent, mert ilyen kis gonosz volnék, aki szereti froclizni a
barátait.
- Jaj, ne
mondd nekem, hogy ez csak egy szimpla „nagyon klassz”-ot érdemel! – háborodott
fel és most, hogy sikeresen elértem célom, bevallottam neki az igazat, had
örüljön.
- Gyönyörű a hely. Nagyon jó ötlet volt tőled, hogy idejöjjünk! – dicsértem meg,
mert hát ilyen kedves is vagyok.
-
Köszönöm! – vigyorodott el büszkén és elégedetten, hogy végre kimondtam, amit
hallani szeretett volna.
- Igazán
nincs mit. Klassz vagy! – szándékosan használtam ugyanazt a jelzőt, mint korábban a házra.
- Menjünk
síelni! – dobta fel újabb zseniálisnak vélt ötletét Wyatt, és úgy láttam,
egyszerűen képtelen volt nyugton maradni. Megint olyan
kiskutyaszerűnek tűnt.
- Én
benne vagyok – került elő valahonnan Keaton.
- Síelni
is tudsz? – igyekeztem elkerülni, hogy hallja a padlón koppanó állam
csattanásának hangját. Kétlem, hogy sikerült volna, hisz mégiscsak Keaton
Enochról volt szó.
-
Természetesen – felelte olyan hangsúllyal, mintha valóban természetes lenne,
hogy egy tizennyolc éves fiú kis híján mindenhez ért. Na, jó, ez azért túlzás,
de ne mondja nekem senki, hogy normális, hogy léteznek hozzá hasonló számtalan
területen tehetséges egyének. Főleg azért
se, mert úgyse hinném el.
-
Természetesen – utánoztam Keaton beképzelt hangját, megfelelően grimaszolva hozzá.
- Én nem
tudok síelni – húzta el bánatosan a száját Zay, ezzel ismét meghazudtolva
önmagát. Valahogy olyan kis visszafogott, nyugodt és legfőképpen
visszahúzódozónak tűnt tegnap óta. Ha nem ismerném kicsit
jobban, azt hinném, valami félénk típus, aki egy nagyobb társaságban
megszólalni is alig mer.
- Semmi
gond, majd megtanítunk! – mosolygott rá Wyatt bátorítóan, mire Zay csak lesütötte
a szemét. – Roycy?
- Tessék?
- Hercegnő! Wyatt arra szeretne választ kapni, hogy te tudsz-e síelni – sóhajtott
hatalmasat Keaton, amolyan lenéző stílusban
beszélt, üzenve
ezzel, hogy mennyire béna, hogy még ezt sem tudtam megérteni.
- Ja,
igen. Tudok – feleltem, inkább figyelmen kívül hagyva a pukkancs beszólását.
- Szuper!
Akkor menjünk! – lelkesedett Wy, majd mindenki elsomfordált a saját szobájába
átöltözni.
- Hé,
Zay! Minden okés? – állítottam meg barátnőmet, bár nem igazán tudtam hova tenni a viselkedését. Nem
asztalom a lelkizés.
- Persze
– hazudta, mire felszaladt az egyik szemöldököm.
-
Mondanom kell, vagy magadtól is tudod, hogy nem hiszek neked?
- Akkor
meg minek kérdezed így? – csattant fel, mire feszülten elröhögtem magam.
- Nem
tudom. Ezt így szokás, nem? Vagy azonnal azzal kell kezdeni, hogy mi a baj? –
ráncoltam a homlokom, kutakodva a megdelelő kérdés után.
-
Jesszus, Royce! Sosem csináltál még ilyet? – mosolyodott el Zay, ezúttal már
lényegesebben kedvesebben.
- Nem
igazán – ráztam a fejem.
- Akkor
megkönnyítem neked. Fura ez az egész, hogy Wyatt itt van, meg, hogy
megszervezte ezt. Tudom, hogy azért csinálta, mert tisztában vele, milyen is a
karácsonyaim otthon. – Naná, ezt én is tudtam. – De nem tudom eldönteni, a bűntudat gyötri-e,
amiért éveken át élt ezzel a gondolattal, mégsem segített,
vagy… -
Itt elcsuklott a hangja.
- Vagy
valami másról van szó – segítettem ki, mire csak bólintott egyet. – Talán
mindkettő benne
van.
- Talán.
- Nehéz a
szerelem, tudom én – mondtam, szándékosan komoly arcot vágva.
- Milyen
szerelem? – kapta fel a fejét Zay. – Erről szó sincsen!
- Persze.
- Na, ne
merd így rám hagyni Royce Princeton!
- Én nem
is merem.
- Most is
azt csinálod! Te jó ég, semmilyen szerelemről nem volt szó! Én nem erről beszéltem! – bizonygatta, leginkább magának, mintsem nekem. Csak
vigyorogtam, hisz sikerült ismét a felszínre csalnom az igazi Zayt.
- Oké,
oké! – tartottam fel védekezően a
kezeimet, ő pedig mondjuk, hogy
megnyugodott egy kicsit.
- Amióta
idejöttél… - kezdte, de aztán meggondolta magát, és másik mondatot kezdett. –
Felforgattad az életünket.
- Akárcsak
ti az enyémet – mosolyogtam, Zay pedig szorosan magához ölelt.
- Készen
vagytok? – lépett be az ajtón Wyatt, Zay pedig rögtön elengedett.
- Wyatt
Coen! – indított vészjósló hangnemben. – Mégis milyen alapon jössz be a lányok
szobájába kopogás nélkül?! Pláne mikor öltözünk!
- Pont azért,
mert öltözünk – dünnyögtem, Wyatt pedig jót derült ezen.
- Te csak
ne nevess! Nincsen benned semmi gerinc? – támadta Zaylee.
- Ami azt
illeti… - válaszolta volna szerencsétlen fiú, de Zay nem hagyta.
- Kérj
bocsánatot! Vagy tudod mit? Inkább csak menjél kifelé!
- Kösz,
Roycy! – intett még vissza nekem Wyatt.
-
Szívesen, de mit is? – adtam az értetlent, mintha nem tudnám, mire is célzott
Wyatt.
- Miről van szó? – Természetesen
Zay azonnal tudni akart róla.
- Semmi –
jelent meg Keaton is, nyilván pontosan tudott mindenről, akkor is, ha senki nem avatta be. Bizonyára ő is rendkívül hálás nekem, hogy visszahoztam Zayleet, de hogy
ezt a szemembe mondja, arra több, mint
képtelen.
-
Mehetünk? – terelte a témát Wyatt, tegyük hozzá, meglehetősen bénán, de Zay szerencsére sikeresen továbblépett
az előbbi tudatlanságán.
-
Menjünk! – mondtam én, aztán már úton is voltunk.
A háztól
nem sokkal arrébb egy hatalmas sípálya terült el, és meglepő, de ez már nem a
Coen család birtokának egy része,
hanem a népeké. Wyatt bevezényelt minket egy boltba, ahol
megfelelő szerelést béreltünk,
gyakorlatilag ingyen, mert a fickó, aki adta őket, állítólag a családjának egy
barátja, vagy talán valami családtag, nem is tudom pontosan. Az is lehet, hogy
ez egy fekete vállalkozás.
Wyatt a
„szokásosat” kérte, bármit is jelentsen ez, akárcsak Keat. Úgy tűnt, ő sem először járt itt.
- És te,
virágszál? – nézett rám a csávó, mire vágtam egy pofát.
- Ha még
egyszer így hívsz, én… - éppen valami igen jópofit készültem az arcába vágni,
mikor is Wyatt finoman oldalba bökött, jelezve, hogy most inkább hallgassak.
- Bocsi,
bocsi! – mondta az arc, bár arca nem sok megbánást mutatott. Ezer százalék,
hogy újra így fog hívni, és akkor nagyon drasztikus leszek ám!
- Wyatt,
segítenél választani? – rángattam el a haveromat a polcok közé, holott nélküle
is remekül meglennék, csak kérdőre akartam
vonni.
Wy
azonban meg sem mozdult, tekintete az eladóra tapadt, aki éppen Zayt fűzte. Na, nem mintha félteni kellett volna, de minden kétséget
kizáróan Wyatt mégis pipa volt. Végre!
- Majd én
segítek! – ajánlotta fel nagylelkűen
Keaton, tulajdonképpen elrángatva onnan. - Mi bajod van? –támadt rám,
mikor hallótávolságon kívülre érkeztünk.
- Semmi –
füllentettem, de nem voltam olyan hülye, hogy elhiggyem ezzel meg tudtam győzni. Sajnos, ő sem volt az.
- Persze
– vágta rá, de nem faggatott.
- Na, jó,
figyelj! Utálom ezt a megszólítást és kész. Nem akarom, hogy bárki is így
nevezzen!
- Jól
van, nyugi! Nem is fog. Gyere, találtam neked egy nagyon jót – húzott arrébb
Keat, és a kezembe nyomott egy komplett sífelszerelést. Hálás voltam neki,
amiért nem kötekedett, nem is kérdezgetett tovább, csupán elfogadta a
hallottakat.
Mikor
visszaértünk, egy kisebb vitába csöppentünk, így Keaton biztonságos távolságban
állt meg.
- Szóval,
megtanítsalak síelni? – villantotta rá hibátlan mosolyát a fickó Zayre.
- Erre
semmi szükség, Gibson! Majd én segítek neki – szólt közbe azonnal Wyatt.
- Bocs,
haver! A barátnőd?
-
Dehogyis! – védekezett azonnal Zaylee, és magamban megállapítottam, hogy nem ez
volt élete legjobb lépése.
- Nem –
mondta csendesen Wyatt. – Viszont így is, úgy is én tanítom meg.
- Ezzel viszont
nem ellenkezem – ingatta a fejét Zay, kétségtelenül volt annyi esze, hogy ne
dobja el ezt a páratlan lehetőséget. Bár, azért reméltem, nem
hagynak tartósan sok időre
kettesben Keatonnal. Hosszú távon
kicsit sok lenne.
- Gyertek
srácok! Induljunk – invitáltam őket, hogy
végre elszabaduljunk ebből a konfliktus zónából.
- Oké,
Zay! Menni fog ez. Fő az egyensúly – magyarázta Wyatt türelmesen, és bíztatta az
állandóan pofáraeső lányt.
- Ne
fogdossál! – akadt fenn a legapróbb részleteken Zay.
- Én nem
is! – próbált kibúvót keresni Wyatt, és gyorsan elkapta a kezét a lány
derekáról, ezzel egy újabb esést eredményezve.
-
Szerintem jobb volt, amíg fogdosott – vigyorogtam, mikor felértem a harmadik
siklásomból.
- Nem
fogdostam! – bizonygatta Wyatt, de mind tudtuk, reménytelen a tagadása.
- Na, jó!
Megpróbálom! – ébredt fel hirtelen a küzdőszemmel
Zayben, én meg azon csodálkoztam, hogy nem hívta itt helyben versenyre Wyattet.
- Okés –
nyelt egyet a fiú, és elhelyezkedtek. – Roycy?
-
Megvárom Keatont – vontam vállat, mert nem leszek a gyertyatartójuk, nem
pofátlankodok be az édes kettesükbe.
Miután
elindultak, nézelődtem egy kicsit, míg Keat meg
nem érkezett.
- Hol
vannak Wyatték?
- Gondolom
már a hegy aljánál – tippeltem, szerintem igen is jól.
- Miért
engedted, hogy lemenjenek? – kérte számon rajtam a fogalmam sincs, hogy mit.
- Mert
nem vagyok a bébiszitterük? – kérdeztem vissza értetlenül.
-
Hatalmas hóvihar közeleg! Lezártak mindent – tájékoztatott, mire egy amolyan
„Óh, hogy ezért!” fejet vágtam.
- Honnan
kellett volna tudnom?
-
Bemondták!
- Nem
hallottam semmit – makacskodtam, mert ez volt az igazság.
- Hát,
pont ez a baj! Halló? – vette fel rezgő telefonját,
melynek képernyőjén Wyatt
neve villogott. – Igen. Rendben. Ezt mondanod sem kell. Oké.
- Na, mi
a helyzet? – ugrottam neki, amint bontotta a vonalat.
- Lent
ragadtak, nem tudnak feljönni. Wyatt foglalt nekik szobát, hogy legyen hol
aludniuk, mi pedig szépen visszamegyünk a házukba! – adta ki a parancsot Keaton
és rekordsebességgel nekiindult. Valóban már nagyon erősen fújt a szél, csakúgy kavarogtak a
hópelyhek a levegőben.
Te jó ég!
Egyedül maradtam Keatonnal az éjszakára!
Következő rész:
Hogy lehet ilyen jól írni??? Ez már büntetendő! :P
VálaszTörlésFolytasd! :D
VálaszTörlésLesz ma még rész??:))
VálaszTörlésSajnos nem, esetleg szereplőleírás:)
TörlésHogy lehet ilyen jól írni??? Ez már büntetendő! :P
VálaszTörlésAjaj:S Köszönöm!! <3
Törlés