A kicsöngő végezetével mindenki elköszönt az ofőtől, majd hazaindult,
vagy hát ki-ki a maga dolgára.
- Merre mész? –
pattant mellém Eszti.
- A Széll Kálmán
térre, onnan meg metróval – informáltam, majd én is megtudakoltam tőle. – És te?
- Én is! Meddig mész
a metróval? – érkezett a következő pontosított kérdés.
- Végállomás –
válaszoltam tömören, tekintve, hogy ezen nem volt mit húzni. – Hát te?
- Pillangó utca.
Csupán egyel előtted. De jó! –
örvendezett, amivel boldoggá tett engem is.
- Akkor indulunk
együtt? – dobtam fel az ötletem, Eszti pedig mosolyogva bólogatott.
- Várj még!
Megkeresem Csengét, a Széll Kálmánig jön ő is – avatott be a
felállásba, én pedig helyeselve fejeztem ki további várakozásomat.
Miközben
beszélgettünk már ki is sétáltunk a suli elé, így nem maradt más választásom,
mint leülni a lépcsőre és bámészkodni.
- Miért üldögélsz itt
egyedül? – foglalt helyet mellettem Dominik.
- Esztiéket várom –
feleltem, majd óvatosan rápillantottam.
Pap Dominik bizonyára
az osztály egyik menő fiúja lesz, vagy már
van, Krisz és Konrád mellett. Dominiknak viszonylag rövid, fekete haja van,
amit így félig oldalra, félig felfelé zselézve hord, mindehhez meleg, barna
szemei, amelyek bizonyára sok lányt hódítottak meg. Vele ellentétben Krisz haja
sötétszőke, szemei viszont
szintén barnák, Konrád pedig barna hajú, barna szemű.
- Értem. Hogy is
hívnak? Elfelejtettem a neved, Liliom szál – vigyorodott el magabiztosan, míg
engem csaknem vérig sértett.
- Luca – vágtam rá
mérgesen, de látszólag ő nagyon is élvezte a
helyzetet.
- Ja, igen. Luca.
Látod, Liliom szál, legalább a kezdőbetűt eltaláltam – kacsintott rám. Nem igazán tudtam eldönteni,
hogy most csak ugrat, vagy valóban nem emlékezett a nevemre, de arra kellett
jutnom, hogy inkább az előbbi.
- Nekem sem ugrik be
a te neved. Valami Dumbó, nem? – próbáltam elgondolkodó arcot vágni, mintha
tényleg nem jutna eszembe. Meglepetésemre jóízűen felnevetett.
- Majdnem, Liliom
szál. Dominik vagyok – nyújtotta felém jobbját, majd kezet fogtunk.
- Én pedig, mint azt
az előbb is mondtam, Luca – egészítettem ki,
merthogy továbbra sem a nevemen szólított.
- Megjegyeztem, Liliom
szál – vigyorgott rám, majd felállt, és az őt invitáló, számomra
ismeretlen srácok irányába indult.
- Nocsak, csak nem
Dominikkal társalogtál? – került végre elő Csenge és Eszti.
- Valami olyasmi –
dünnyögtem, inkább magamba fojtva, hogy minek nevezném társalgás helyett azt a
párbeszédet, amit lefolytattunk.
- Jó fej srác, nem
igaz? – érdeklődött Eszti, és lerítt
róla, hogy tényleg így gondolja, ami persze engem igencsak meglepett.
- Hogy jófej-e? Nem
tudom, hogy ki merem-e jelenteni ezt – húztam el a számat, mire Csenge
felnevetett.
- Első benyomásra valóban nem az, ezt tanúsíthatjuk mi is –
mondta, Eszti pedig egyetértően bólogatott.
- Nektek sem bírta
megjegyezni a neveteket és valami idióta virágnéven szólított? – szakadt ki belőlem az imént lejátszódó szituáció.
- Nem éppen – ingatta
a fejét Eszti kissé meghökkenve.
- Bár lehettem volna
cserje – töprengett hangosan Csenge.
- Vagy cseresznye –
kontrázott Eszti jól mulatva a helyzeten.
- Ezek nem is
virágnevek – szúrtam közbe mosolyogva.
- Mondj jobbat –
adták át nekem a stafétát, de persze rajtam nem foghattak ki.
- Csavarpálma és
Eukaliptusz – vigyorodtam el győztesen. – Vagy lehetnél
Csenkesz is.
- Ez tetszik! Mától
mi vagyunk Csenkesz és Eukaliptusz – jelentette be Eszti ujjongva. – És te.
Luca, pedig lehetnél, mondjuk…
- Lószőrpálma – olvasta fel a netről Csenge, illetve
Csenkesz, merthogy ő már a telefonját
bújta megfelelő név után kutatva.
- Hát ezt inkább most
azonnal felejtsük el – nevettem fel.
- A Lucfenyő meg túlságosan passzol a nevedhez – pattant Csenge mellé
Eszti, vele együtt kutatva a hozzám illő virágnevet.
- Gondolom a Lucerna
is ebbe a halmazba esik – közölte Csenge.
- A Leander pont
megfelelő lesz! – talált rá a
szerinte tökéletes becenévre Eszti.
- Induljunk, mert
lekésem a buszt – startolt el Csenge, mi pedig utána eredtünk.
 |
Csenkesz 😛
VálaszTörlés