Kosársuli, 7.rész

Nos, szerencsére Konrád nem ugrott ki az ablakon, de meglehetősen közel állt hozzá azok után, hogy nagyon sokan jelentkeztek, szerinte minden logikus magyarázat nélkül. Végül szép szavakkal és hosszas rángatással sikerült hatással lennem rá, és visszafognom. Nagy mázli.

A következő óra matek volt, a szünetben Eszti felült a padomra, és beszélgetéssel ütöttük el az időt.

- Rettentően kíváncsi vagyok, ezúttal milyen módon kell majd bemutatkoznunk - csatlakozott kicsiny társaságunkhoz Konrád a jelző csengő végezetével.

- Mit gondolsz, melyik egyenlet jellemezne téged a leginkább? - vágott idióta fejet Krisz, amin persze mind felröhögtünk.

- Mindent egybevetve kijelenthetem, hogy a másodfokú - feleltem igyekezve, megtartva a komoly ábrázatomat.

- Komolyan? Téged is? Engem is! - örvendezett szerepét túljátszva Krisz.

- Halihó! - lépett be a terembe egy vékonyka, kopasz, ötvenes pasas.

- Előre látom, hogy jobb lesz itt a bemutatkozás - mosolygott Eszti sokatmondóan, majd lepattant a padról és saját helyére sietett.

- Melegen ajánlom, hogy igaza legyen - intette Konrád, leginkább Eszti szavait, mert hogy Eszti maga már messze járt.

- Dobos Miklós volnék. Ismerkedésünket egy viccel indítanám. Mit csinál a kecske, ha vajas kenyérre vágyik?  - tette fel a kérdést, mire mindenki kérdőn nézett rá.

- Mit? - érdeklődött némi csend elteltével Krisz.

- Mekken egyet - osztotta meg velünk zseniális poénját a tanár úr, amíg többek amolyan fájdalmas nevetést hallattak.

- Na, ez jó lesz - ébredt fel Konrád, és felemelte a fejét a padról.

- No, már most. Nekem ugyan bemutatkozhattok, de képtelen leszek megjegyezni, tehát nagyjából fél év múlva tudni fogom ezt a padsort - mutatott ránk, a baloldalra. - Év végén pedig már jó eséllyel mindenkiét.

- Kifejezetten kedvelem ezt a tanárt - lelkesedett Konrád most, hogy megtudta, ezúttal elkerüljük az "ez a nevem és így becéznek" kezdetű nótát.

- Mindenesetre van nálam egy névsor az ülésrenddel megspékelve, így nem lesz gond. Első felelőnk tehát… - húzta végig Dobos az ujját a névsoron.

- Hogy felelő? Ez valami vicc? – döbbent le maximálisan Krisz, aki gondolom, az ilyen helyzetektől retteg leginkább az iskolában.

- Erre az órára sem hoztam cuccot – hajtotta le ismét a fejét Konrád, amolyan most már minek izgassa magát stílusban, lemondóan.

- Török Luca – állapodott meg Dobos a névsornál, szerencsétlenségemre pont nálam.

Konrád elismerően nézett fel rám, majd a tenyerét nyújtotta, amibe én meglehetősen félszegen belecsaptam, majd esetlenül előrementem a táblához. Milyen felelés ez? Mit kérdezhet az első órán? Ráadásul matekból.

- Csak ügyesen, Liliom szál! – hallottam Dominik gúnyos suttogását a hátam mögül.

- Hello, hello! – üdvözölt a kellettnél vidámabban. – Lucának szólíthatlak?

- Persze – feleltem egy aprót bólintva.

- Akkor hát Lucácskám! Miről szeretnél nekünk mesélni?

- Leginkább semmiről – dünnyögtem halkan.

- Hogy mondtad? – lépett egyet közelebb a tanár.

- Nem is tudom. Mire tetszik kíváncsinak lenni? – kérdeztem a biztonság kedvéért vissza, látva, milyen jó fej tanárról is van szó.

- Talán kezdhetnéd azzal, hogy imilyen órán is vagy jelenleg.

- Matek? – kissé ironikusra sikeredett a megszólalásom, ezért hozzátettem. – Matek.

- Meglepődnétek, hányan feleltek már rosszul erre a kérdésre – vigyorgott sokatmondóan Dobos. – A második kérdésem az volna, tudsz e rajzolni nekem egy kört a táblára.

- Hát hogyne – fogtam meg a krétát és bár elég bénára sikeredett, mégiscsak egy kör virított a táblán.

- Látta már szebbet – élvezte ki a próbatételem bukását nem csak az osztály, hanem még a tanár úr is.

- Elismerem – vizslattam a nyomorék körömet.

- Esetleg kérhetsz támogatást. Akad valaki, aki kisegítené a hölgyet? – Amint Dobos feltette a kérdést. Konrád keze máris a magasba lendült. Nyilván, a szereplésmániás…

- Fiatalember. A neve Konrád, igaz?

- Úgy ám.

- Nos, Konrád. Javítanád, kérlek a kört?

- Természetesen.

Meg kell, hogy mondjam, Konrád köre még az enyémnél is szánalmasabban nézett ki, de arra kellett jutnom, szándékos a dolog, Konrád szórakoztatni akarja a népeket.

- Nem tudom eldönteni, ki segít kinek – nevetett Dobos az osztállyal egyhangúan.

- Ezt én sem – ingattam a fejem mosolyogva.

- Jól van, a helyetekre mehettek – intett minket Dobos, mi pedig szavainak engedelmeskedve a padunkhoz sétáltunk.

- Ez klassz volt – kacsintott rám Konrád.

- Arra viszont számítsatok, hogy az elkövetkezendő félévben csak ti fogtok felelni, mert megjegyeztelek ám magamnak titeket! – szólt még utánunk Dobos, mire mindketten behúztuk a nyakunkat, és lejjebb csúsztunk a széken.

- Szerintem pont, hogy nem, mert minket már bír – nyugtatott engem, vagy magát Konrád, ezt nem nagyon tudtam eldönteni.

- Mellesleg, így kell kört rajzolni – ragadta meg a krétát Dobos, és egy halál laza mozdulattal megkanyarintotta a világ legszabályosabb körét. Nem semmi.

- A fickó tud valamit – biccentett elismerősen Konrád, Krisz pedig megkérte a tanár urat, csinálja újra, hogy levideózhassa.

Következő rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/07/matek-utani-szunetben-mindenki-ment.html 
Előző rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/07/kosarsuli6.html