2016. július 16., szombat

Sky Wondervood, 9.rész

- Hát ő meg kicsoda? - hangzik el a legelső kérdés, mikor már bent vagyunk az épületben. Miranda Fisher úgy mered Heathre, mintha egy darab hús lenne, míg ő pedig az éhhalál szélén szenvednek.
- Ő a barátom, Heath Hoover - közlöm, mire az újságírónőnek azonnal felszalad a szemöldöke, és még közelebb tolja hozzám a diktafont. - Nem olyan barát! Hanem egy haver - teszem hozzá gyorsan, de persze már késő.
- Mióta vagytok együtt? - faggat minket Miranda, miközben hátradobja festett sz
őke tincseit.
- Úgy emlékszem, Sky azt mondta, csak barátok vagyunk - válaszol helyettem Heath. Rápillantok. Nyugodtnak t
űnik, mint aki számított erre és nem zavarja, hogy mentegetőznie kell.
- Ugyan, fiacskám! - legyint Miranda. Szívesen közbevágnék, hogy elmondjam, van ám neki neve is és, hogy megakadályozzam a "nem létezik fiú -lány barátság " kezdet
ű szónoklatot. Persze jól tudom, hogy ezzel csak rontanék a helyzetem, még inkább felkavarnám a port. Ezt pedig nem szeretném.
- A nevem Heath - oldja meg az egyik problémámat Heath, megosztva a nevét a riportern
ővel. Egy hangyányin múlik csak, nehogy elmosolyodjak. Kiszúrnák. Rögtön kiszúrnák.
- Drága, Heath! Nagyon helyes fiú vagy. Sohasem mondták neked, hogy fiú és lány között nem létezik barátság? - Látszik, hogy Miranda élvezi a helyzetet, hiszen ez a fiú itt friss hús, akit szét lehet cincálni, már pedig egy hozzá hasonló újságíró másra se vágyik jobban.
 Eddigi pályafutásom alatt számos interjún vettem részt, megannyi riporterrel találkoztam. Nem azt állítom, hogy nem ismertem egy normálisat sem, aki azt közölte le, amit valóban le kellett volna neki. Ismertem. Még csak nem is egyet, de tény, hogy nem
ők voltak túlnyomó többségben. Messze nem.
- Dehogynem mondták. De sohasem hittem el - vitatkozik Heath, farkasszemet nézve Mirandával. Bátor a srác.
- Tetszik, hogy van benned spiritusz - bólint végül a riportern
ő elégedetten, szavai hallatán hangosan fellélegzem. Ritka pillanat az ilyesmi, hogy valaki visszadumál, és nem utálják meg emiatt, hanem szimpatikussá válik.
- Köszönöm - biccent Heath, majd kedvesen rám mosolyog. Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy itt van. Velem.
- Mellesleg Sky! Hol vannak a fiúkáid? - villan rám Miranda túlon túl kíváncsi tekintete.
- Mármint a bandára gondolsz? - vonom fel a szemöldökömet, de csak finoman, nehogy aztán leírják, hogy pimasz vagyok.
- Igen, Jessie, Michael, Chris meg valami Alex gyerek - legyint Miranda. Azt a mindenit! Legalább a kezd
ő betűket eltalálta, az is valami.
- Jason, Marcus, Cameron és Adam jelenleg egy másik interjún vesznek részt - felelem viszonylag illedelmesen, nem említve, hogy Miranda szánt szándékkal nem hívta meg
őket. Csak provokál. Mellettem Heath halkan felnevet, mire mindketten odakapjuk a fejünket.
- Semmi, semmi, bocsi - mondja, majd mikor Miranda másfelé néz, rám kacsint. Jól esik a támogatása.- Ilyen jól szórakozik, fiacskám? - érdekl
ődik Miranda olyan hangsúllyal, hogy az ember azt gondolja, helyeslő válasz esetén a reakciója az lesz, hogy akkor már nem sokáig.
- Igen, köszönöm - bólint Heath, udvariasságába lehetetlen belekötni. 


Következő rész:

2 megjegyzés :