Kosársuli, 47.rész

- Szóval. Itt lakom – nyitottam ki vonakodva az ajtót, majd beléptünk.

- Szóval itt laksz – ismételte meg szórakozottan Konrád, tudva, hogy zavarban vagyok.

- Kérsz valamit inni? – érdeklődtem.

- Jobban örülnék, ha ágyba rakhatnálak – mosolygott rám, mire azonnal rákvörös lett az arcom.

- Mi-mi van? – nyögtem ki teljes káosszal a fejemben.

- Most jöttél csak ki a kórházból – mondta lassan. – Előnyösebb lenne, ha még lepihennél.

Fene vinné el!

- Jól vagyok – vágtam rá gyorsan.

- Hogyne.

- Tényleg! – bizonygattam.

- Hol a szobád? – hagyta rám jól mulatva.

- Az emeleten – mutattam fel.

- Szeretnéd, hogy felkapjalak és a karomban vigyelek fel? – mosolygott rám angyalian.

- Képes vagyok egyedül is felmenni – hárítottam.

- Nem ezt kérdeztem - sandított rám, majd szépen lerakta a cipőit és felemelte a két táskát.

- Felmegyek - közöltem, és eltökélten neki is indultam, de Konrád fürgébb volt nálam, két nagy lépéssel máris beért, majd felkapott.

- Mindig ugyanez a szituáció - forgattam a szememet tettetve az unottat, de azért átkaroltam a nyakát.

- Unod?

- Még jó, hogy.

- Akkor lerakjalak?

- Hamár úgyis így alakult, akár fel is vihetsz - vontam vállat, mire Konrád elnevette magát.

- Akár - mosolygott le rám, majd megcsókolt.

- Látod, milyen kegyes vagyok? - érdeklődtem vicceskedve, miközben Konrád felfelé cipelt.

- Enyém a megtiszteltetés, hogy szállíthatom a hölgyet - csikizte meg ujjával az oldalam, amin persze fel kellett nevetnem.

- Még szép, hogy a tiéd - értettem egyet, amiért Konrád egy szúrós pillantással ajándékozott meg.

- Melyik szoba?

- Ott, a legtávolabbi - mutattam az ajtóm irányába. 

Következő rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2017/06/kosarsuli48.html 
Előző rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2017/06/kosarsuli46.html