Egy nap, majd talán..., 3.rész

- Hol vannak a szüleid? – kérdeztem a földön fetrengő Louist.

- New Yorkban – mondta, majd a segítségemmel betántorgott a szobájába.

- Felhívom anyukádat – jelentem ki, mire megadóan előtúrta a telefonját és a kezembe nyomta.

- Ne hagyd, hogy emiatt hazajöjjön – suttogta erőtlenül, az arcomat figyelve, mire csak bólintottam.

- Szia, kicsim! – hallottam egy ismeretlen, de kedves női hangot a vonal túlsó végén.

- Jó estét kívánok! Jenna Walters vagyok – szóltam bele a mobilba.

- Szia, Jenna! Minden rendben van? – trafált bele Louis anyukája, hisz nyilván nem én venném fel a telefont, ha rendben lenne.

- Hát… - kezdtem, majd elmeséltem neki nagyvonalakban az egész sztorit, egészen mostanáig. Faggatott egy kicsit vagy sokat, a fia állapotáról, hangján jól érződött, hogy aggódik. Végül kijelentette, hogy indulnak is haza. Fenébe!

- Ne! Igazán nem szükséges ennyit utazniuk. Louis egyre jobban van, és amúgy is csak órákkal később érnének ide – érveltem a fiú kedvéért.

- Jenna, megtennéd, hogy ott maradsz vele? – kérdezte, mire kissé ledöbbenve hallgattam tovább. – Jól tudom, hogy ez nem az első ilyen eset, de eddig Louis egyszer sem hívott fel, és másnak sem engedte. Viszont, ha te ott vagy, nyugodtabb vagyok.

- Rendben, szívesen maradok – válaszoltam gyorsan, miközben teljesen mellbe vágott ez az egész.

- Köszönöm! – hálálkodott.

Felhívtam anyát és valahogy meggyőztem, hogy itt aludhassak.

Mikor visszaértem Louis már az ágyán feküdt szürke melegítőnadrágban, kék pólóban, kiterülve. Tekintetem megakadt az egyik falra ragasztott képen. Louis és én voltunk rajta, tavaly készült, egy focimeccsen. Egymás mellett álltunk, amolyan selfie üzemmódban nevettünk a kamerába.

- Jenny! – rántott vissza a hangja a valóságba.

- Hm? – ültem az ágya szélére. – Hogy vagy?

- Egész jól – bólogatott hevesen, aztán gyorsan abba is hagyta, mert gondolom, ez nem segítette közérzetének javulását.

Arrébb szenvedte magát a fal felé, hogy én is mellé fekhessek. Egy nagy sóhajtás közepette az oldalamra ereszkedtem.

Következő rész: 

http://csillagokhullas.blogspot.hu/2015/11/egy-nap-majd-talan4.html

Előző rész:

http://csillagokhullas.blogspot.hu/2015/10/egy-nap-majd-talan2.html