2015. november 10., kedd

Felejthetetlen nyár, 4.rész

A vízicsata után, - amit természetesen Buttonék nyertek meg – nekiálltunk lefürödni, és mivel szerencsémre én voltam a gyorsabb, befoglalhattam a földszinti zuhanyzót Talia előtt. Ilyenkor nincs olyan, hogy udvariaskodás, ők itt laknak, és a harc, az harc. Általában azért az a felosztás megvan, hogy fiúké a fenti, miénk a lenti.
Már bent álltam a víz alatt, mikor Talia bekopogott.
- Jöhetek? – kérdezte, bár fölöslegesen, hisz mindig így szoktuk. Egyikünk csak úgy ül bent, a csempézett padlón és pletyizünk.
- Persze – szóltam ki. – Na, és kedves barátosném, mi a helyzet a fiúkkal? – tettem fel a legfontosabb kérdést.
- Hát, izé… - kezdett bele, és már tudtam, lesznek itt sztorik rendesen. – Volt egy fiúm, Roger.
- Ééés? – nyújtottam el a kérdést, mert bár állandóan beszéltünk facebookon, ezt valahogy mégsem említette. Persze az időeltolódás csak az igazán fontos dolgok megvitatását engedélyezte.
- Szakított velem az utolsó tanítási napon – na, akkor ez még csak most volt.
- Mi? Miért? – ámultam el, mivel Talia megjelenése, pont olyan hibátlan, mint a bátyaié, a személyisége pedig csakugyan bámulatos. Leszámítva a laposságát, mondaná Coop.
- Kiderült, hogy Roger meleg! – kiáltott be az emlegetett szamár a fürdőbe, mire akaratom ellenére felröhögtem. Tudtam, hogy kivételesen azért szólt bele, hogy enyhítse húga fájdalmát, de persze Talia nem hagyhatta ennyiben.
- Cooper, te idióta! Nem emlékszel ARRA a randidra? Te csak ne szólj bele – vágott vissza neki, mire legnagyobb döbbenetemre Coop elhallgatott.
- Hé, miről van szó? – dugtam ki a fejem a függöny mögül, mert hát ez mégis csak egy csoda.
- Leah, kincsem, egy szavát se hidd el! – intett Coop, de persze, nyilván ő az, aki hazudott.
- Majd visszatérünk rá este. Roger, azért dobott, mert úgy gondolta, nem tudnánk átvészelni a nyarat – mesélte Talia, de hangja már nem tűnt annyira szomorúnak.
- Mekkora egy barom! Ez mekkora hülyeség már? Jaj, nagyon ki vagy? Sajnálom – mondtam komolyan, miközben elzártam a csapot.
- Nem, nem igazán. Azt hiszem, amúgy sem ő volt az igazi. Bár, azért ő legmenőbb srác a suliban. Persze Coop után.
- Na, ja, de Coop egy év múlva elballag – bólogattam egyetértően, immár farmershortban és a kedvenc szürke ujjatlanomban.
- Hát igen, ő a legnépszerűbb, Roger pedig az évfolyamtársa – informált a barátnőm a víz alól.
- És ebben az egész felállásban hol szerepel Dex?
- Dex? Hát, tudod, ő is elég menő. A lányok bírják a zenészeket is, de persze azért nem annyira, mint a sportolókat – magyarázta, és bár ez nézőpont kérdése, azért mégis csak igaza volt. Dex bár imád hülyülni Cooppal, valahol mélyen egy kicsit Sethre is hasonlít.
- Na, de mi van veled, meg a fiúkkal? – kérdezte Talia, kizökkentve a gondolatmenetemből. – Túl vagy már Cooperen?
- Jajj, hallgass már! Hány év telt már el azóta? – Hat. Tíz éves voltam, mikor is a nyáron három hónapra beleszerettem Coopba, jó ez kicsit kitolódótt, de már rég elmúlt. Szerintem ez teljesen érthető, akkoriban hercegnőnek képzeltem magam, ő pedig maga volt a megtestesült szőke herceg fehér lovon.
- Ne izgulj, ez nem szégyen. Coopért minden csaj odavan – oltott tovább, hangosan röhögve.
- Fogd be! – nevetetem már én is.
- Jól van, na, tudom, hogy nem jön be. De ha mégis választanod kéne, ki lenne a befutó?
- Hogy kik közül? – kérdeztem vissza értetlenül.
- Seth, Coop vagy Dex.- Na, kösz, ez milyen kérdés már? Igazából pontosan tudtam a választ, egészen azóta, hogy felvetődött ez a téma.
- Dextert – válaszoltam kissé pironkodva, de szerencsére ő ezt nem láthatta.
- Tudtam – szólt, és hangján hallom, hogy mosolygott.
- Na, és te? Melyik bátyámat részesíted előnyben?
- Ha-ha – nevetett fel a helyzet abszurditásán, tekintve, hogy csak egy bátyám van. – Természetesen Nahuelt. Teljesen lefogyott, és ha jól láttam, még rágyúrt a hasára is, ezenkívül bejön a huszonnégy órás borostája.
- Aha – mondtam, mert ezt már nem tudtam mire vélni. – Figyu, felmegyek, jó?
- Persze, én is mindjárt kész vagyok – mondta a függöny mögül, majd elzárta a vizet.
A lépcsőn felindulva az egy szál tölközőbe csavart Cooperrel futottam össze.
- Bahh - legyintettem, majd a szobám felé vettem az irányt, ő pedig bár felháborodott fejet vágott, mégis követett.
Körbenézett és azonnal elvigyorodott.



Következő rész: 

Előző rész:

11 megjegyzés :

  1. Hogy hagyhatta figyelmen kívül a félmeztelen Coopot?:OOO
    Amúgy... <3 <3 <3 !!

    VálaszTörlés
  2. Ejj Ejj ilyen ez a Lia:D Köszi!:))) <3

    VálaszTörlés
  3. Írásra születtél!!Coop annyira <3

    VálaszTörlés
  4. imádom ezt a történetedet is! <3
    és én inkább Dexter fan vagyok ;)

    VálaszTörlés
  5. Natsukám, remélem nem ér váratlanul, de a helyzet az, hogy én csakis érted vagyok oda, már az első pillanattól kezdve... <3

    VálaszTörlés
  6. Irj gyorsabban😂😂<3 nagyonjo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnálom, de a végzős évem nem éppen engedélyezi a sok szabadidőt:D köszi:3

      Törlés