Felejthetetlen nyár, 5.rész

- Ejnye Mary-Kate, még mindig ilyen kupis vagy? – forgolódott a szobámban Coop mosolyogva.

- Milyen Mary-Kate? Lia vagyok – kérdeztem vissza értetlenkedve, de ő csak tovább vigyorogott.
- Hát tudod, olyan szép lettél, mint az egyik Olsen – magyarázta fesztelenül.
Coop nem az a fajta pasi, aki zavarba jön, miután bókol, sőt néha nem is gondolja végig, hogy ezzel kedveset fog mondani, csupán megosztja a gondolatait.
Hirtelen berontott Norbi és egy jól irányzott mozdulattal lerántotta a gondosan felcsavart törölközőt Cooper derekáról.
Ő pedig ott állt, teljesen pucéran, és még ekkor sem érezte magát rosszul, nem szégyenkezett.
- Pfuj! – mordult fel Talia, aki pont az ajtóban állt.
- Na, megjött Ashley is – dünnyögte Coop, majd ráerősen lehajolt, és visszavette a leplét.
- Milyen Ashley? – vonta fel a szemöldökét Talia.
- Ja, tudod. Az Olsenek. Mi lettünk – magyaráztam neki, az újdonsült tudásommal villogva.
– Ha megbocsájtotok – mondta Coop nyugodt hangon, majd meghajolt és kilépett a szobából. – Nahuel, te seggfej hol vagy?
- Pfuj – ismételte Talia, elborzadó arcot vágva.
- És te csak hátulról láttad – tűnődtem, majd mindketten felröhögtünk, többet nem is foglalkozva a „láttuk Coopert meztelenül” esettel.
- Hé, zongorázol? – lépett oda az említett hangszer mellé.
- Aham, de csak mostanában. Egy kicsit – motyogtam össze-vissza, de Talia nagyon oda volt.
- Játssz valamit! – kérte, mire hevesen ráztam a fejem.
Tíz percnyi „légyszi”- ket és „nem”- eket követően beadtam a derekam, és helyet foglaltam a hangszerrel szemben.
- Olyat, amit ismerek – kezdte újra a kérlelést Talia.
- Nem hiszem el, milyen kis akaratos itt valaki – vágtam egy pofát, de persze tovább kunyizik, míg végül lemondóan bólintottam, és elkezdtem játszani a Jégvarázs dallamát.
- Úúú, Demi Lovato – ujjongott, szerencsére felismerve a filmzenét. – Énekeld is!
- Biztos, hogy nem – hárítottam azonnal felháborodott képpel. – Sosem leszel elégedett?
- De, majd ha énekeled is – hadakozott Talia.
- Nem tudok énekelni – ráztam a fejem nevetve, már abbahagyva a zongorázást, de rám szólt.
- Kiskorunkban mindig énekeltél, tudom, hogy jó hangod van – szidott le szigorú arccal.
- Hány éve volt az már? – mosolyodott el fáradtan, de nem adta fel.
- Még nem elég. Gyerünk már!
Végül meguntam az ellenkezést, és elénekeltem neki a Let it go – t, ő pedig boldogan mosolyog.
- Hé – lépett be Dex, és csak remélni tudtam, hogy nem hallotta az előadásomat – megjöttek a szüleid.
- Mary! – ölelgette éppen anyámat Coop, majd apával is kezet fogott.
- Szia, Coop! – üdvözölte anyu, majd Taliat és Dexet is megölelgette.
- Alfred! Úgy tudom, új gitárod van. – Hát igen, Dex már a lényegre is tért, így hát ők ketten elvonultak értekezni.
- Hamarosan vacsi – mosolygott anyu, már a konyhában tevékenykedve.
- Segítek – pattant mellé Talia, majd én is csatlakoztam.
- Én meg segítek Nahuelnek végig vinni azt a pályát – osont el a nappaliba Coop, máris az xboxon lógva.
- És mondd csak Talia, hogy megy a suli? – tette fel anyu az első kérdést, melyet fel kell tenni a vendégségbe jött, végre nyári szünetet kezdő gimnazistának.
- Elég jól – mosolyogott szerényen a barátnőm, mire szemforgatva beleszóltam.
- Ez azt jelenti nála, hogy szín jeles.
- Mintha te nem az lennél – vágott vissza Talia, mire elhúzom a szám.
- Stréberek! – rikkantja Coop két szobával arrébbról, mire csak felnevettünk.
- Szeretnél olyan lenni, mint én – kiabáltam vissza.
- Nem is tudom, én szeretek fiú lenni – tűnődött el Coop, majd akció révén, energiáját ismét a játékra összpontosította.

Következő rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2015/11/felejthetetlen-nyar6.html
Előző rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2015/11/felejthetetlen-nyar4.html